Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Deák Antal András: Egy rejtély nyomában (Marsigli Duna-monográfiájának és térképeinek kutatás-története)
tárgyról, annál nagyobb az esélye annak, hogy jó érzékkel indulunk el a dokumentumok tengerében. Számos példát tudna erről minden kutató felhozni. Én most csak 8 nagy mérető, jelentős kéziratos térképpel kapcsolatos élményemet említem, amelyeket a Marsigli-archívum rejtett zugából sikerült kiemelni. A katalógus alapján nem lehetett sejteni, hogy Müller-i térképeket találok az Ottoman Birodalom, Olaszország vagy Franciaország témákban. Azt viszont tudtam, hogy Marsiglit, mivel élvezte a császár bizalmát, a törökökkel való diplomáciai manőverekbe beavatták. Olasz lévén, természetesen kikérték egy esetleges olaszországi hadjárathoz a véleményét. Látni akartam hát ezeket a tekercsekben tárolt mappákat is. A fentiek alapján ugyanis nem tartottam kizártnak, hogy Marsigli rajzoltatott ezekben a témákban is térképet Müllerrel. Mégis megdöbbentem az első pillanatban, amikor az általam egyértelműen Müller-inek tartott formai sajátságú tekercseket kibontottam. Még az is fölmerült bennem egy pillanatra, hogy eddig tévúton jártam és valamennyi, általam korábban Müllcrnck tulajdonított térképet más valaki rajzolta! Még egyszer végiggondoltam Marsigli életrajzát, és helyére került minden. A Marsigli-Müller-i „kaland" lassan vége felé közeledik. A Duna-monográfia eredettörténetéről írt tanulmány „A Duna fölfedezése" címmel elkészült, megjelenése ez évben biztosnak látszik. Marsigli alakját új megvilágításba helyezi, a hamis tollakat lefosztja róla, de ez nem fog ártani hírének-ncvének. Mint a 21. századi Európának tudós példaképe jelenik meg, aki vallási és nemzeti hovatartozás fölé emelkedve működött együtt tudós társaival: magyar, horvát, szlovák, osztrák, svájci, német, olasz, francia, angol, holland tudósokkal és művészekkel. Nem kevésbé jelentős egyéniség volt a térképtörténet terén munkatársa, J. C. Müller. Gyakorlatilag elkészítettem kéziratos térképeinek katalógusát, amely már csak az utolsó simításokra vár. Megjelenése esetén - reményeim szerint - nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy öt ne csak mint nagy osztrák térképészt, hanem Magyarország, sőt Európa egyik legnagyobb térképészét tartsák számon. Marsigli könyvének kiadására szerződő holland könyvkereskedők az igazat mondták Duna-térképeiről, amikor úgy fogalmaztak, hogy ilyen gyönyörű térképeket azon a földön még nem láttak. Müller térképeinek nagy száma, j7 lényeget láttató, nemes tisztasága és pontossága valamint eredetisége méltán jelöli ki helyét a legnagyobbak között. Az elmondottakból kitűnik, hogy kutatásom során sokat köszönhettem a jóbaráti gesztusoknak, segítségeknek és a józan szkepticizmusnak. Nem szóltam ugyan róla, de nélkülözhetetlen volt a latin, német és olasz nyelvismeret és nem utolsósorban nagyon sokat köszönhetek azoknak a - számomra ismeretlen - tudósoknak, akik pályázataimat támogatásra érdemesnek találták, és az intézménynek, amely munkámban támogatott. Ezek legalább annyira meghatározó tényezők, mint a kutató szorgalma. Végezetül fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy bár kutatómunkámat sikeresnek tudom, a választott út mindig személyi függő, és kérem, írásomat egyszerűen csak élménybeszámolónak tekintsék. A Marsigli-kutatásban nyomomba lépők dolgát megkönnyítendő pedig, csatolom az ide vonatkozó publikációim listáját. Marsigli és Müller munkásságára vonatkozó általam íőntosabbnak ítélt publikációim Fontosnak tartom előre bocsátani, hogy ez a publikációs jegyzék nem teljes. Közel félszázból kiszűrve állítottam össze. A rostálásnak áldozatul estek bizonyára olyan írások is, amelyek ugyancsak nem elhanyagolhatóak abból a szempontból, hogy a magyar olvasónak37 A katalógusban, amelyet félszáz oldalnyi tanulmány kísér, az impúrumokkal együtt 383 kéziratos térképet és helyszínrajzát írtam le.
