Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Deák Antal András: Egy rejtély nyomában (Marsigli Duna-monográfiájának és térképeinek kutatás-története)
a szerző kilétét. Ez volt az a szál, amelyen elindulhattam a Müllcr-i térképek azonosításának útján. Müller észlelési naplóját 34 és a határkijelölés történetéből származó adatokat közvetett érvként tudtam felhasználni. Abból a hipotézisből indultam ki, hogy azokat a pontokat, amelyek pozícióját Müller csillagászati úton rögzítette, valamennyi térképén következetesen rajzolta be. Ugyanígy a Maros, a Száva, az Unna, valamint a Duna és a Tisza bizonyos szakaszait is, amelyeket ő vagy hadmérnök társai a határkijelölés során iránytű segítségével a helyszínen járva rögzítettek, következetesen és egyedi módon vitte papírra. A biztosan Müller-i kéziratos térképek formai és grafológiai elemzése további támaszt nyújtottak a munkában. A 39 (Müller megnevezése szerint 41) szelvényes határtérképe, amelyet kivételcsen szignált, nem lehetett segítségemre, mivel Bécsben csak a Kriegsarchivban található másolathoz fértem hozzá. Az eredetit olyan ügyesen rejtették, hogy csak múlt év végén férkőzhettem közelébe. A szakirodalomban megadott jelzet ugyanis rossz volt, az avatott helyeken pedig - a Hadi Levéltár, a Nemzeti Könyvtár Térképgyűjteményében - „nem tudtak róla". Szerencsémre a Nationalbibliothek egyik lelkes munkatársa fölvállalta gondomat, és másfél-két órás telefonálgatás után igazgatói engedéllyel - de lapozgatni nem szabad megkötéssel - kesztyűben megközelíthettem a féltett kincset. Kiderült, hogy csak a kötés avitt, a pergamenek kiváló állapotban vannak. Később módomban volt közelebb kerülni a műhöz, és igazolta azt, amit Müller kéziratos térképeinek formai specifikumaira vonatkozóan korábban már megfogalmaztam. Az igazgatónak hálámat azzal fejeztem ki, hogy megküldtem neki a térképre vonatkozó kutatásaim új eredményeit. Bolognában ugyanis Marsiglinak egy, halála előtt 20 évvel írt, kifejezetten erre a térképre vonatkozó végrendelete akadt a kezembe. Azt már korábbról is tudtam, hogy nem 1706-ban, hanem 1703-ban, és nem Savoyai Jenő számára rajzolta, miként azt a szakirodalom tartotta, hanem Marsigli számára, azt viszont, hogy mikor, hogyan és miért került az eredetileg Bolognában lévő térkép Bécsbe, a végrendelet és a hozzá kapcsolódó irat mondja cl. 35 Ezzel a térképtörténészek körében híres - térképpel kapcsolatban egy másik kérdést is sikerült tisztázni. Csaknem háromszáz éve tartotta magát az a tévhit, hogy Müller egy 24 szelvényes térképet is rajzolt. Az osztrák, a magyar, a horvát szakirodalom mind a mai napig így tudja. Természetesen jelzetéül vagy semmit sem adnak meg, vagy pedig a 39 szelvényes térképét, figyelmen kívül hagyva, hogy az már le van foglalva másra. A 24-es szám először Doppelmayrnál bukkan fel említett művében. Feltehetően nyomdai elírás következménye, amikor is a 42-t 24-rc fordították. A 42-cs szám pedig Müllertöl származik, aki 39 szelvényes müvét 42 szelvényesnek mondja, mivel külön szelvénynek vette a határjelek helyszínrajzait tartalmazó két lapot és az összesítő térképet. Bécs Marsigli a karlócai békeszerződést követő határkijelölésnél az osztrák bizottság vezetője volt. Szolgálatában elkísérte öt Müller, aki „patrónusa" Bécsbe küldött jelentései mellé a térképeket rajzolta. Marsigli ugyanis minden lépéséről tájékoztatta a császárt, és a helyszínen támadt határvitákat, a határ vonalára vonatkozó alternatívákat térképeken illusztrálta - helyesebben: illusztráltatta. Ezeket a térképeket szerettem volna megtalálni. Természetesen Marsigli határjelentéseit kerestem a Kriegsarchivban, de nyomuk sem volt. Ekkor a katalógus alapján kikértem azokat a kéziratos térképeket, amelyek témájuknál fogva származhattak ebből a korból. Az ott olvasható sovány leírás szinte semmit sem árult 34 BUB Mss di Marsigli, Vol. 100, Pars I, pp. 1-47. 35 Marsigli arra kéri a város elöljáróságát, hogy halála után az egész kereszténység számára nagy jelentőségű térképet juttassák el az osztrák császárhoz annak jeléül, hogy szívében nem táplál neheztclést iránta. Kérését teljesítették, és a velencei követ útján juttatták el azt Bécsbe.
