Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Frisnyák Zsuzsa: Levél a történeti muzeológiáról

Levél a történeti muzeológiáról Fris nyák Zsuzsa Hogyan integrálják a történészek a történeti muzeológia eredményeit? - kérdezte Kaján Imre és meghívott a történész muzeológusok esztergomi konferenciájára. Sokat töprengtem, hogyan felelhetnék meg a feladatnak. Vajon egzakt eljárás lenne az elmúlt évek válogatott történettudományos irodalmából összegyűjteni a történeti muzeológia eredményeire történő hivatkozásokat és ezt összehasonlítani hasonló időszak muzeológiai publikációival? Vajon egy ilyesféle citációs-lista lehet-e forrása a feltett kérdésnek? Vajon el tudok-e távolodni objektív, vagy annak látszó adatok mögé bújva - attól a tárgytól, amelyről oly sok személyes tapasztalatot szereztem? És egyáltalán: objektív lehetek-e egy olyan kérdésben, mely időnként szenvedélyes reakciókat vált ki belőlem? Úgy érzem, nem tehetek mást, mint felvállalom: saját, nyilvánvalóan szubjektív tapasztalataimat foglalom össze. Mert felbosszant, ha egy múzeumi évkönyvben azt olvasom, a szerzőnek a rendelkezésére álló terjedelem nem elég, hogy kifejtse a témát - mi ez, ha nem felelősségáthárítás? Mert csalódást kelt, ha egy tanulmány nem más, mint korábbi publikációk olló-ragasztós módszerű összefoglalása. Mert untat, ha egy szerző nem különbözteti meg a lényegest a lényegtelentől. Mert furcsállom, ha egy tanulmányból nem derül ki, mi a célja, miért érdekes ez a téma, ha a vállalt feladat nincs összhangban a dolgozat címével és a felhasznált forrásokkal. Mert csodálkozom, ha egy izgalmas, egyedi szemléletet tükröző munka szerzője csak éppen azt felejti el közölni, miben tér cl véleménye elődeitől. Dolgozzon az olvasó.... Mindezzel nem akarom azt sugallni, ilyes hibákat csak múzeumi évkönyvekben, csak muzeológus szerzőknél lehetne felfedezni. Itt nem egy szakma specifikumáról van szó, ez a publikációs tömegtermelés sajátossága. Mindez azonban súlyos következményekkel is jár: 1996 óta nem jelenik meg a magyarországi történettudomány éves bibliográfiája. A terjedelmi okokból megszakadt kiadás fájdalmasan hiányzik bármiféle tájékozódásban. Ettől az időponttól kezdve különösen nagy energiát igényel a történeti muzeológiához köthető publikációk figyelemmel kísérése. A publikációs tömegtermelés miatt fontos (lenne) feszes gondolatmenettel, komoly (de nem unalmas) témákról írni! Ahogy egy kiállításban a bemutatásra kerülő tárgyak kiválasztása feszes, a kiállítás témájától el nem rugaszkodó gondolkodásmódot igényel, ugyanúgy hasonló szigorú és feszes eljárást kell követni az írásos publikáció esetében is. Minden egyes leírt mondatnak a választott témát kell körbejárni. Jelentős évfordulók esetén megfigyelhető, hogyan puhulnak el egyes témák, mert annyi írás - leggyakrabban mások gondolatainak újrafogalmazása - megjelenik ezekről. Nem kell több dolgozat Baross Gáborról! © Egy helyiérdekű vasúti vonal története szinte biztos, hogy csak helytörténeti szempontból lehet érdekes, a magyarországi közlekedéstörténet szempontjából pedig nincs jelentősége hacsak... hacsak ki nem derülne, hogy adott vasútvonal országos következményeket hordozó specifikus jellemzőkkel bír. (De ilyenről még nem olvastam.) Hogyan alakul ki az ország villamos-energia hálózata? Időszerű lenne erről nem vállalati prospektusokból tájékozódni. Hogyan épült ki az ország telefonhálózata? Úgy érzem, már nem Puskás Tivadarról kell(enc) írni, hanem arról, hogy a 19. században mi volt a társadalmi és területi bázisa a telefonnak és ez a bázis hogyan szélesedik ki az idők folyamán. Kiforratlan megközelítésekkel leggyakrabban a műszaki muzeológia körébe tartozó tanulmányok esetében találkozom. (Ez rém ciki - barátokat sértegetek.) Úgy tűnik