Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Örsi Julianna: Családi ereklyék tárlata a Nagykunságon (Családtörténeti kiállítás a Finta Múzeumban)

Jeles emberek emléke a családban A betelepülő ős után a családi emlékezet minden esetben a redempciós földváltásban szereplő személyről emlékezik meg. Sokan őt tekintik a família alapítójának is. E 18. század közepén élt ős anyagi áldozatvállalása valóban nagy tett volt, hiszen megalapozta a családi vagyont. O a földszerző ős, akitől származik a tulajdonjog, amit később őrizni kell és a jogfolytonosságot fenntartani. Ebből az alapvető gazdasági érdekből őriznek meg mindenféle birtoklevelet, feljegyzést és tudatosítják utódaikban a leszármazási vonalat. Ennek az érdekérvényesítésnek sikeres bizonyítékai a 19. század közepén és végén lezajlott újabb és újabb birtokosztások, amelyek a 18. század közepén összeállított lista (kulcs) alapján valósultak meg, elkerülve ezzel a birtokaprózódást. Ez egyúttal azt is biztosította, hogy a família megmaradjon a település eredeti hierarchiájában és megőrizze pozícióját. A katonáskodás emlékének a Nagykunságon ugyancsak nagy jelentőséget tulajdonítanak. Az 1800-ban megalapított Nádor-huszárezredbe a levelek sokaságát írják a szülök, nagyszülők, hivatkozva elődeik kiváló katonai szereplésérc, hogy a fiatalokat beajánlják. Vannak családok, akik a Napóleon elleni háborúban való szereplésre büszkék és egyáltalán nem említik, hogy a győri csata vereséggel végződött. Ennél még gyakoribbak az 1848/49-cs szabadságharchoz és Kossuth Lajoshoz fűződő családi emlékek. Az emlékezet itt is megszépíti a jászkun huszárezred tetteit. A családok számon tartják, mely nevü elődük harcolt Kossuth oldalán, kinek a házában szállt meg Kossuth Lajos, ki kísérte a kormányzót nagykunsági körútján. Tárgyak és képek segítik a családi hős emlékének ápolását. A későbbi időkből már leginkább a nagyszülőhöz kapcsolt emlékeket idézik fel a ma élő legidősebb generáció tagjai. A nagyapa, nagymama személyéhez már közvetlen élmények kötődnek. Emberközelibb, pontosabb, életszerűbb a jellemzés. A nagyszülő az, aki kulcsszereplő a hagyományátadásban. így a családtörténeteket is tőle hallják az unokák. A már személyesen nem ismert elődök megnevezése is a nagyszülőkhöz viszonyítva történik. „A nagyapám szépapja", „a nagyanyám dédapja volt, akiről beszélek..." - kezdődnek így gyakran a beszélgetések. A már pontosan meg nem határozható őst pedig a ma élő valamelyik ismert leszármazottjához kötik. „A famíliája ott íl most is.", „A leszármazottjából ismertem én is." - így hidalják át, hozzák közel a hallgatósághoz a több évszázados eseményt, személyt a mcsélők a 20. század végén. Családfák, nemzedékrendi táblák A tudományos kutatások nyomán genealógiai táblázatok készültek, amelyek adatai anyakönyvi bejegyzésekből álltak össze. A nemzedékrendi táblák jól mutatják a legrégibb adattól napjainkig az ágazatokra, családokra, egyénekre lebontható vérségi kapcsolatokat. A genealógiában a legrégebbi adat a lap tetején található és abból haladunk lefelé máig. Az első származástáblákat a 18-19. század fordulóján készítették a Nagykunságon és a birtoköröklési jogot kívánták vele alátámasztani. Itt ősként a redempciós földváltó nagyapa vagy dédapa szerepel. Három-négy generáció neveit tartalmazza, pontosan kimutatva a leszármazási vonalat. A peres iratokból kiderül, hogy férfi-ág igyekszik visszaszerezni, megtartani így az ági vagyont. A reformkorban aztán a nőági örökösök is egyre inkább követelik az őket megillető vagyonrészt, de a jászkun szokások szerint a földjussnak legfeljebb a megváltási árát kapják meg. Pénzzel kielégítik a lányokat és kiházasítják. így a birtok, csakúgy, mint a ház viszi tovább az ősök nevét. „Az üknagyapám Virág Péter kovácsmester volt és itt lakott ebben az udvarban. Kovácssegédnek állt be hozzá Mészáros Péter és benősült ide. ... Mindig úgy ismertek bennünket, hogy Virág Mészáros. Én már