Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Örsi Julianna: Családi ereklyék tárlata a Nagykunságon (Családtörténeti kiállítás a Finta Múzeumban)

A Jászkunság jogrendje nem engedte meg az igazi nemes egyéni jogainak külön érvényesítését. A szájhagyomány ezt a tényt, valamint az esetleges elszegényedést a nemesi igazolásra szóló dokumentumok elvesztésével magyarázza. Gyakran a nemesség elvesztését népmesei elem szépíti meg. „így a karcagi Balajthyak nemesek, kiváltságosak voltak. Berettyóújfaluból számláztak. Balajthy bátyánk régen, nem tudom, hány évvel ezelőtt ment volna keresni a vagyont. Még akkor csak lúháton ment és ugratott volna keresztül a Berctytyón, de beleveszett a Berettyóba, belefulladt bundástul, lovastul. Az írások eláztak. Utána nem tudtunk semmit. Nem követelőztünk." A Tóth család is számon tart egy báró őst, de a kuruc háború Tóth Pál kapitányát is. Az Elekek is úgy tudják, hogy volt egy erdélyi rokonuk, aki gróf volt, de az elszegényedett. Az egyik Kun família pedig úgy tartja, hogy nemes Rozsályi Kun György volt egy erdélyi falu elöljárója. A családnak aranyhegye is volt. De aztán nagy szegénység lett, mert három esztendeig nem esett az cső. Az éhség elől kenyeret keresni jöttek a Kunságba. Egy másik történet szerint a Hajdúságból azért kellett eljönni a Bézi elődnek, mert ott agyonütött egy embert és menekülnie kellett. A kunok befogadták. De mivel a zálogban lévő földje határideje lejárt, így elvesztette azt a 700 holdat Hajdúszoboszló és Böszörmény határában. A Sághyak is nemes ivadéknak tartják magukat, akiknek volt egy amerikai petróleum-gyáros rokonuk, aki a vagyont nekik szánta, de halála után nem kapták meg. Úgy tudják több családnál, hogy a származáshelyre akár évszázadok múlva is elindultak az utódok, hogy keressék az örökségüket. A keresés azonban legtöbbször sikertelenül végződött. A családtörténetek őriznek idegen származást is. Egyesek a Miiét, a Bézit, a Márkit Franciaországból eredeztetik, de nincs rá konkrét bizonyítékuk. Több a realitása annak, hogy az iparos családok elődeinek vándorlása jelenik meg ezekben az emlékekben. Ilyen úton jutott cl a Felvidékről a Rimaszombatiak őse lakatosként Karcagra, vagy a Bagi Szabók Franciaországba. Mindkettő a 18. századi templomépítésnél jeleskedett. Ugyancsak elfogadhatónak látszanak azok az idegen eredetre utaló adatok, amelyek a 19. századi betelepülésről szólnak és a név is árulkodó (pl. Stupinkszky, Bencsóczky - Lengyelországból). 3. kép K. Kovács Petemé családi emlékszalagot köt a nagykun zászlóra