Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Matussné Lendvai Márta: Múltunk a Lenin-szobor (is)

Múltunk a Lenin-szobor (is)

1 Ma tu ss né Lendvai Márta Eszmeiséget sugározzon Az új szocialista városok térbeli kialakításának nagyszabású tervei szinte szakrális szerepet szántak a várost meghatározó nagyüzemnek és a tömegrendezvényekhez szükséges főtérnek. A politikai és építészeti koncepció változásai miatt azonban ezek a tervek csak töredékesen, néha egészen kisszerűen valósultak meg. Ezért a szocialista városokban az épített tér az örökös befejezetlenség állapotában marad(t), valódi városközpont a többségükben nem alakult ki. Közismert történelmi tény, hogy Dunaújváros, a tervezett, „csinált" város létét annak az 1949. év végén született politikai döntésnek köszönheti, amely Dunapentelén kohászati kombinát és új város felépítéséről határozott. 1951 novemberében a Magyar Nemzet írása az új építkezések képzőművészeti feladatairól szólva első helyen számolt be Sztálinvárosról, ahol a művészi elemek messzemenően érvényesülnek majd: a főteret a szocializmus nagyjainak szobrai fogják díszíteni, legelőször azonban Lenin és Sztálin bronzba öntött alakját állítják fel az épülő szocialista város legfontosabb útvonalán. A városközpont kialakításának módja az építkezés megindulásától kezdve alapvető, s egyben hangsúlyos politikai kérdés is volt. Redő Ferenc szerint a főtérnek „... kell a legtöményebben sugároznia azt az eszmeiséget, amelyet ma minden magyar ember számára Sztálinváros jelent. Tükröznie kell a marxizmus alkotóerejét, a magyar nép hagyományait és a Sztálinvárost végsőfokon létrehozó munkásosztály öntudatosságát, hazaszeretetét."

2 A szocreál városrendezési terv egyik legfontosabb kompozíciós elképzelése szerint a város két főtengelyre épült: a vasművet a városközponttal összekapcsoló főútra (ma Vasmű út), valamint a 6-os számú főút és a vasútállomás felőli érkezést a városközponthoz kötő főútra (ma Dózsa György út). A főtér természetes helyéül a Pentele irányából a löszhátra felvezető út érkezési helye kínálkozott. Lényeges célkitűzés volt a főtéren át a Dunához való kapcsolat megteremtése is. A városközpont kialakítására 1951-1954 között mintegy húsz alternatíva készült. Közös alapgondolat szerint valamennyi a főtér köré tervezte a központot alkotó létesítményeket. Ezeket egységes architektúrával, egy építési ciklus alatt kívánták megvalósítani, de a városnak soha nem volt annyi pénze, hogy a jelentős közintézményeket egyszerre megépítse. Az első főtér-beépítési tervekből egyedül a pártház (ma Intcrcisa Múzeum) valósult meg a beépítési tervnek megfelelő helyen és formában. Terveit Weiner Tibor irányításával, több fiatal építész (köztük Farkasdy Zoltán és Malccz Erika) közreműködésével a Városépítő Tervező Intézetben készítették. Weiner szerint a pártház eszmei tartalmát elhelyezésének sajátosságaival kellett kihangsúlyozni: a kitűzött és elvárt célt az önálló, centrálisán megoldott, önmagában zárt tömeg, a plasztikus képzés, a minden oldalról szabad rálátás eszközével 1 Az. Árgus XIV. évf., 2003/10., 32-37. pp. alatt megjelent dolgozatomat a szerkesztőség nem teljes terjedelemben közölte, valamint a fő- és alcímeket a véleményem megkérdezése nélkül adta írásomnak. A bennük sugallt irónia ellentétes azzal a szándékommal, hogy a témát ironizálás nélkül, távolságtartó módon kívántam feldolgozni. 2 REDŐ F. 1951. 11-12 p., 599. pp.