Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Szalipszki Péter: Abaúj-Torna vármegye településszerkezete és településhierarchiája az 1850-es évek elején

nére azonban, hogy e törvény kodifikáltan nem vesztette hatályát 1871-ig, a gyakorlatban nem érvényesült a jelzett időpontig, ezért - akárcsak a kortársak - minden fenntartás nélkül használjuk a korábbi keletkezésű, de időszakunkban is közkeletű fogalmakat, úgymint szabad királyi város, mezőváros, falu, puszta. E településkategóriák vizsgálatához fényes Elek geographiai szótárának

4 területünkre vonatkozó adatait vesszük szemügyre. A magyar leíró statisztikai irodalom egyik legfontosabb müvét a korra vonatkozó fontos elsődleges forrásnak tekintjük, annak ellenére is, hogy újrakiadása után bárki könnyen hozzájuthat. A tárgyalt témát tekintve alapvető fontosságúvá az teszi, hogy nincs a korból egyetlen más olyan összefüggő adatsor, mint amilyet a „szótár" tartalmaz. Fényes Elek előéletét és az 1848/49-es szabadságharcban betöltött szerepét ismerve nem csoda, hogy nem nagyon akarta elismerni az új katonai kormányzás, az önkényuralmi rendszer közigazgatást átszervező intézkedéseit.

5 Ennek talán legszembetűnőbb megnyilvánulása a Pest-Budától északra eső települések ilyetén való topografálása: „Tata, igen régi m.v. Komárom, az új rendez.szer. Esztergom v.megyében..."

6 Persze a mi területünket illetően is kiderül ellenkezése az új közigazgatással: az egyesült Abaúj-Torna megye volt abaúji településeit csak Abaúj vármegyei helységekként jelöli. Csupán a volt önálló Torna megyei helységek megjelöléséhez használja az új közigazgatási szisztémában bevezetett Abaúj-Torna vármegye terminust. A legerőteljesebben talán a következő idézetek illusztrálják Fényes Elek ragaszkodását a régibb szerkezethez: „KrasznikVajda Abaúj v. magyar falu, közel Torna vármegyéhez..."

7 „Janók (később Jánok - Sz. P.), magyar falu, Abaúj v.megyében, Torna v.megye szélén..."

8 A másik oldalról is találunk példái ugyanerre: „Falucska, Hacsava, orosz falu. Torna vmegyében, közel Szepes és Abaúj vármegyékhez..."

9 Ettől függetlenül a korabeli hivatalosságnak megfelelően minden esetben Abaúj-Torna vármegyéről beszélünk (ebben az időszakban). E területet illetően Fényes Elek munkájában 317 címszót, cikket találunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy pontosan ennyi volna az újonnan alakított Abaúj-Torna vármegye településeinek száma. Elsőként azt kell megemlíteni, hogy egyébként az. alapos műből érthetetlen módon kimaradt (Torna)Szentjakab község, bár ekkor még amúgy sem Tornához, hanem Borsod vármegyéhez tartozik. Ennek mintegy ellentétjeként van viszont egy község Abaújban emlegetve, amely a leírásból is következően semmi esetre sem lehet megyénkben: „Nelipina, orosz falu Abaúj vmegyében ut. p. Munkácshoz 3 1/4 mfnyire, a Latorcza bal partján..."

10 Két dolgot kell ezzel kapcsolatban megjegyezni: a legkeletibb abaúji települések is távolabb vannak Munkácstól 3 1/4 mérföldnél, másrészt a Latorca - melynek bal partján fekszik c különös nevű község - messze nem éri el Abaúj megye területét. Formálisan emeli településeink számát, hogy 4 esetben úgy kezdi cikkét Fényes Elek, hogy „... 3 falu Abaúj megyében", 9-szer pedig 2 falut emleget egy leírásban. Ez a tény elméletileg azt jelentené, hogy 16 községgel több lenne Abaúj-Torna megyében, mint a címszavak száma.

11 Valójában azonban az esetek többségében a teljes egyesültséghez igen 4 FÉNYES E. 1851. 5 Lásd erről: SZABAD GY. 1987. Különösen: 455-456. pp. 6 FÉNYES E. 1851. IV. köt. 185. p. 7 FÉNYES E 1851. IV. köt. 255. p. 8 FÉNYES E. 1851. II. köt. 147. p. 9 FÉNYES E. 1851. II. köt. 5. p. 10 FÉNYES E. 1851. III. köt. 136. p. 11 Széplak (Apáthi, Hosszú Szer, Rövid Szer,); Kis- és Nagy-Bózsva; Kápolna-. Sziget- és Sándor-Bölzse; Alsóés Felsö-Cécze; Alsó- és Felső-Füged; Alsó- és Felső-Gecse; Közép-, 0- és Új-Huta (később Háromhuta); Radványi 0- és Új-Huta („vagy másképp Prédabegy'

1

); Kis- és Nagy-Kér; Alsó-, Felső- és Középsö-Láncz; Alsó- és Felső-Novaj; Alsó- és Felső-Regmecz; Alsó- és Felső-Tőkés.