Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)
Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája
mezővárosokban megjelenő újságokban egyre gyakrabban olvashatunk olyan hirdetéseket, amelyek az üvegek gravírozott díszekkel való ellátását ajánlják. 1842-ben Miskolcon egyszerre két ilyen hirdetést is feladtak. Az egyikben egy Hirsch Emánuel nevü üvegkereskedő a „Közép piaczon Tettes Özvegy Lengyel Sámuelné asszony házában fel állított üvegkereskedését bátorkodik a't. cz. Közönségnek ajánlani - 's figyelmezteti arra, hogy állandóan egy ügyes metszőt tart tárában, ki mindenféle szép metszéseket, czímereket, 's neveket leggyorsabban, 's legjutányosabb áron végre hajt, mindenkor szemlélhetők ezen metszési példányok nagy mennyiségben". A másik üveges kereskedő is „tiszteletteljelenti a t. cz közönségnek, hogy üveg kereskedése csekély díjjért a vásárlandó üvegnemüekre a legszebb rendes es gothicus betűket, tájékokat s más egyebeket a legnagyobb ügyességgel metszeni kész, ebbeli szolgálatait ajánlván". 25 A sima falfelületű palackok mellett „optikai díszítésű" volt a huták termékeinek másik része. Az erdélyi huták palackjain harántvonalak, függőleges csíkozások tagolták az edények felületeit. A regéci huta termékein a négyszögletes szájperemü kancsókon megismert gömbszerű, plasztikus díszek tűnnek fel újra. Ritkán pedig egyes darabok a jellegzetes zempléni „habos" díszítést nyújtják. A butéliáknál és a kancsóknál megszokott módon különböző színű üvegszálakkal ékesítették a színtelen, áttetsző pincetokba való palackokat. A 19. század derekától gyakorivá váltak az opak zománcfestéssel díszített pincetokba való palackok is. Szinte valamennyi huta - amelyben még folyt termelés - élt ezzel a díszítési móddal. Az edények oldalait apró színes virágok övezik, a legnagyobb felületű oldalakon monogramok, feliratok kaptak helyet. Sok palackon pedig a színes levelekből és virágokból kialakított mezőben a magyar címer és „ÉLJEN A HAZA" felirat látható. Korsók A 18-19. században csak a bortermő vidékekhez közeli huták foglalkoztak korsók készítésével. Nyilvánvalóan ennek az volt az oka, hogy Felső-Magyarország távoli északi területeiről nem volt érdemes ezeket a nagy testű, rendkívül törékeny edényeket leszállítani a bortermő vidékekre. A Felső-Magyarország déli részein levő huták közül sem készítettek mindenütt korsókat, így a bükki hutákban sem. Valószínű, hogy a kancsógyártásra specializálódott üzem nem kívánt konkurálni a többi hutával, vagy esetleg Miskolc környékén nem nagyon kedvelhették ezt a tárolóedényt. Nincs tudomásunk arról, hogy a dunántúli üzemekben foglalkoztak volna nagyobb méretű korsókészítéssel. A Bakonyban a butéliák, DélDunántúlon pedig a fül nélküli pocakos üvegek töltötték be a korsók szerepét. Erdélyben is csak ritkán foglalkoztak ilyen nagyobb tárolóedények készítésével. Kisebb méretű korsókat gyártollak ugyan, de ezek méretüknél fogva inkább pálinka tárolására, fogyasztására szolgáltak. A korsó szavunk szlovák eredetű, a kreah szó átvételéről árulkodik. 1395-ben szerepel a forrásokban először a A7.v korsó kifejezés, de ekkor még minden bizonnyal fém- vagy cserépedényre vonatkozott. Az erdélyi és felső-magyarországi vagyonleltárakban a 17. században már egyértelműen üvegtárgyakra utalt a korsó elnevezése. A tárgyi emlékanyagból a plasztikus díszítésű, színes üvegből készült és opálszálakkal díszített korsók érdemesek kiemelésre. Sima falú, zöld vagy színtelen, áttetsző korsókat az említett hutákban mindenütt gyártottak. A boroskorsók készítésében a regéci huta tűnt ki, ami jelzi, hogy Tokaj-Hegyalján kedvelt és elterjedt volt ez az edénytípus. A korsók többségét fúvással állították elő színtelen, áttetsző üvegből, és „habos" technikával díszítették. A regéci korsók mindig 3-4 literesek voltak, tárolórészük lapított gömb lest alakra emlé25 Miskolczi Értesítő 1842. június 7. sz.; Miskolczi Értesítő 1844. november 18.
