Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája

keztctett. Díszítményüket tekintve rendkívül dekoratívak voltak. Vastag, karéj ozott talpuk benyomkodott, a nyak pedig a fül és a nyak találkozásánál, csatlakozásánál hólyagszerűen kidudorodott (11. kép). Ez a megoldás a középkori golyvás palackokhoz vagy a dél-dunántúli pálinkáskorsókhoz, volt hasonló. Az volt a szerepe, hogy az edénybe töltött folyadék kiöntését, fogyasztását könnyítse, szabaddá tegye a levegő hirtelen beáramlásával. Díszítésükben többféle változat figyelhető meg. Az egyik esetben koncentrikus köröket képezve helyezkedik el a tejüveg zsinórdísz, míg máskor a félköríves díszítmények a függőleges vonalak mentén egybeolvadnak. A fonáldíszítés mellett a „sonka-korsó"-nak is nevezett edényeken gyakori a lánc- és szalagdíszítés. Tulajdonképpen mindkét díszítési mód fonáldíszítés, csak az elnevezésben a kialakított motívumok formái kaptak kifejezést a nép körében. A láncdíszítés jellemzője az volt, hogy az edény testére helyezett üvegszálak szinte láncszemeket képezve alkottak kompozíciót a felületén. A szalagdíszítés esetében az üvegszálak vízszintes ívelését szakaszosan tördelték, s ezzel az edény testén 6-7 „függőleges" osztással egymástól elkülönülő szalagcsomók keletkeztek. Nagyon ritkán színes, rátétes díszü, évszámos korsók is készüllek Regécen. A parádi és a nógrádi huták boroskorsói hasonló méretűek és formájúak voltak, mint a regéci hutában készítettek. Azonban a korsók többségét mindkét helyen formába fúvással állították elő, és optikai díszek kialakítására törekedtek. A nógrádi hutákban színtelen, áttetsző üvegből, ritkán zöld színű alapanyagból készültek a korsók. A boroskorsók mellett kisebb méretű, de hagyományos formájú és díszítésű pálinkáskorsókat is készítettek. Párádon emellett már színezett üveget is használtak. Kék. sárgásbarna és néha már-már feketébe hajló zöld színű, sima vagy optikai díszes falú edényeket is előállítottak. Az ország keleti részén a butyászai és béli huták boroskorsói az ismertebbek. Ezeket változó méretben színes, többnyire kék és sárgásbarna üvegből gyártották. Ezek az edények is lapított gömb testüek voltak. Az eddigi korsóformáktól különböznek a dél-magyarországi huták 19. századi termékei. Hengeres gömbszerü tárolórész és hosszú, golyvás nyak jellemzi formájukat. A fül a golyvától kiindulva, ívesen záródik az edény vállára. Ezeket a korsókat színtelen, áttetsző üvegből készítették általában, és a fület, illetve a nyak peremét gyakran kék színű üvegből formálták meg. A korsók szájrésze kör alakú, ritkán előfordulnak csípett kiöntőjű edények is, de ezek már nagyobb méretűek. A dél-magyarországi huták korsói pálinka tárolására szolgáltak, ritkán gravírozott díszítmények is előfordulnak testükön. feslett díszű korsókkal csak a parádi termékek között találkozunk. A zöld színű üvegből készült lapos testű korsók oldalait élénk színű sárga, vörös és fehér szirmú virágok díszítik. / /. kép: Korsó, rátétes díszítéssel a regéci hutából, 18. század vége