Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Módszertan - műhely - közlemények - V. Szathmári Ibolya: Száz éves a debreceni Déri Múzeum

tok alkották: I. könyv- és oklevéltár, II. képzőművészet, III. iparművészet, IV. érem- és régiségtár, V. .néprajzi tár, s mindezeket hamarosan kiegészítette a természetrajzi tár is. Bámulatra méltó az a gyűjtő-, ásató-, kutató- és tudományos feldolgozó munka, amit Zoltai Lajos 1905-től szinte teljesen egymaga végzett a debreceni múzeumban a muzeológia legkülönbözőbb területeire kiterjedően. Munkáját 1912-től Ecsedi István (1885-1936) néprajzkutató segítette, akinek elsősorban a néprajzi anyag gyarapításában vannak elévülhetetlen érdemei. A debreceni múzeum történetében a nagy fordulatot Déri Frigyes (1852-1924) 1920ban Debrecenben történő megjelenése jelentette. Déri Frigyes Bácskából származó, dúsgazdag bécsi selyemgyáros és műgyűjtő volt, aki magyarságát mindvégig megőrizte, s családjára jellemzően vagyona jelentős részét a kultúra támogatására fordította. Tudatos gyűjtőmunkával létrehozott általános művelődéstörténeti gyűjteménye - rendkívül értékes és jellegzetes egyiptomi, görög, római, kelet-ázsiai, kínai, japán, mongol, indiai tárgyaival valamennyi klasszikus kultúrát és tárgykört felöleli. Hagyatéka részét képezi továbbá a ritkaságszámba menő, páratlan gazdagságú és értékű fegyveranyag, textil-, kerámia-, könyv-, metszet- és oklevélgyűjtemény, valamint a numizmatikai és a képzőművészeti kollekció is. Gyűjteményével került a múzeumhoz egyebek közt Munkácsy Mihály: Ecce Homo című festménye, a Krisztus trilógia egyik alkotása is. Déri Frigyes szándéka az volt, hogy gyűjteményét közgyűjteménnyé tegye, s olt helyezze el, ahol az a magyar művelődésügyet a legeredményesebben szolgálja. így esett választása Debrecenre, holott korábban egyáltalán nem kötődött ehhez a városhoz. Első tervében Bajának szerette volna gyűjteményét felajánlani, de közbeszólt a határmenti város szerb megszállása, ami miatt végleg letett eredeti szándékáról és Debrecen mellett döntött. Amellett a Debrecen mellett, melynek nagyhírű iskolaváros múltja, s a Trianon utáni Magyarországon megnőtt szerepe és jelentősége fogalmaztatta meg vele a következőket: „művelődéstörténeti gyűjteményemet, hosszú, munkás élet eredményét a közönség és különösen az ifjúság művelődésének előmozdítása végett állami tulajdonként Debrecennek ajándékozom." A város vezetői nagy örömmel fogadták a felajánlást, elhatározták, hogy a Városi Múzeumot, a Városi Képtárat és a Városi Közművelődési Könyvtárat egyesítik. Déri Frigyes 1923-ban értékpapírokban biztosította a kultúrpalota felépítéséhez szükséges összeget is. Az új épület alapkövét 1923. szeptember 23-án helyezték el a Református Kollégiumhoz közel eső, egykori Füvészkert helyén, az ünnepségen maga Déri Frigyes is részt vett. A város egyedülálló kulturális intézményeinek házát, mely Györgyi Dénes és Münnich Aladár tervei alapján készült el, országos ünnepség keretében 1930. május 27-én adták át, amin azonban már Déri Frigyes - 1924-ben bekövetkezett halála miatt - nem lehetett jelen. Tiszteletére az új épületben elhelyezett közgyűjtemény azóta a Déri Múzeum nevet viseli. A maga korában egyik legkorszerűbbnek tűnő múzeumot és kiállításait Klebersberg Kuno kultuszminiszter nyitotta meg a következő szavak kíséretében: „Három szerencsés dolog találkozott itt: Dérinek a nagy adománya, a városnak igazán monumentális áldozatkészsége és a nagy hozzáértés ...Igen okosan elkerülték a harmad-, negyedrangú anyag kiállítását... és ezzel elsőrendű gyűjtemény jött létre, amely nemcsak országosan, hanem európai relációban is megállja a helyét" (1. kép). A debreceni Városi Múzeumot Déri Frigyes adománya egyszerre kiemelte az egyszerű, többnyire helytörténeti gyűjteménnyel rendelkező vidéki múzeumok sorából és nemcsak országosan, hanem bizonyos mértékig nemzetközileg is jelentőssé és számontartottá tette. A múzeum már meglévő, gazdag helytörténeti anyagál a Déri-hagyalék egyetemes kultúrtörténeti gyűjteménnyel gyarapította. Ez a sajátos helyzete a debreceni múzeumot mindmáig egyedülállóvá teszi a magyar múzeumok között. A múzeum sajátos helyzetét még inkább megerősítette a Déri György-féle néprajzi-népművészeti gyűjtemény Debrecenbe kerülése 1938-ban. Déri György (1863-1946) tüzérezredes bátyja, Déri Frigyes nemes, adományozó gesztusát követte, amikor Debrecen városának és múzeumának ajánlotta fel „hazafias" néprajzi gyűjteményét. Ez a gyűjtemény is