Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)
Módszertan - műhely - közlemények - B. Gál Edit: A gyöngyösi Szt. Erzsébet-templom kriptájának viseletanyaga mint történeti forrás
Az 1630-as években a Thökölyek, Koháryak és más földesurak szlovák ajkú protestáns családokat telepítettek Gyöngyösre. A nagyrészt nemesi levéllel rendelkező, ipart üző betelepülők Trencsén, Túrócz, Árva, Liptó cs Sáros megyéből érkeztek és a Szent Erzsébettemplom melletti akkor kialakuló „Kis-Hóstyán", illetve a település nyugati végén, a Tó utcában telepedtek le. A ferencesek eme új népcsoport lelki gondozására s a katolikus hitre való visszatérítésére kérték a tanácstól a templomot. 1 História Domusuk szerint „1634-ben már szláv nyelven prédikált néhány itteni barát a Neo populatinak"/ 1645-ben tatarozták, majd újólag felszentelték a templomot. Az első igazán nagy átépítés 1775-1779 között történt, amikor is Quadri Kristóf vezetésével felújították a szentélyt, új kriptát építettek és a nyugati zárófal ele tornyot emeltek. Ezt követően csak 50 évvel később, 1828-ban újították fel ismét az épületet, s ekkor a 18. században létrehozott kriptát teljesen lezárták.1 Az alább bemutatott tárgyak tehát az 1 783 és 1822 közötti időkből származnak. Jóllehet a levéltári források - a városi jegyzőkönyvek, végrendeletek, családi levelezések - biztosítják, hogy megismerjük egy kisváros törtenetét, végigkövessük a jelesebb eseményeket, de a mindennapok megjelenítésére, a 18. század végén, 19. század elején élt emberek ,.bemutatására" nagyon kevés lehetőség nyílik. Gyöngyös esetében még inkább így van ez, hiszen 1917-ben egy hatalmas tűzvészben a város közel 40%-a a lángok martaléka lett. Ekkor az addig esetleg megőrzött családi ereklyék is elhamvadtak. Az iparos és a kapás népesség öltözetéről elsősorban a végrendeletekből, hagyatéki leltárakból tudunk, hiszen semmilyen ábrázolás nem őrződött meg róluk. Ezért is volt számunkra olyan fontos a Szent Erzsébet-templom kriptájában feltárt viseleti anyag vizsgálata. Ennek alapján ugyanis képet kaphattunk a város egy - bár igen szűk - rétegének öltözetéről, a helybéli szabómesterek által kialakított szabásról, valamint az általuk használt anyagok fajtájáról, minőségéről. Amikor 1992-ben megkezdődtek a Szent Erzsébet-templom felújítási munkálatai, a szentély alatt befalazott kriptát „találtak". Ekkor az épület délkeleti oldalán nyíló, addig elfalazott külső lejáraton jutottunk az egykori temetkezési helyre. Az első tájékozódó szemle alapján is szinte biztosnak látszott, hogy egykor a templomból is volt lejárat a kriptába, melynek valószínűsíthető helyét csak sejteni lehetett az egymásra rakott koporsók tömege miatt. A kripta északi oldala teljes hosszában cs kb. 2 méter szélességben le volt falazva, s mint később kiderült, c mögött is egymásra pakolt, több tucat koporsó rejtőzött. Ugyanezt figyelhettük meg a déli oldalon, de ott csak kb. 2 méter hosszúságban húzódott a fal. Néhány használati tárgyal is találtunk, teljesen rendezetlenül a lejárat mellé szórva (szétszedett zöldmázas kályhát, gyöngyösi kapát, edényeket), melyekről nem derült ki, hogy mikor és miért kerültek oda. A templomba való temetkezés az 1780-as évektől közel 8 évig követhető nyomon, majd a halotti anyakönyvek szerint is egy időre teljesen megszűnt. Ez alatt a 8 év alatt a Mária Terézia által előírt cellás temetést alkalmazták. A cellákat a később feltárt templomi lejárat mellett találtuk meg. Az ekkor temetettek nevét cs halálozásuk évét a kripta belső falának déli oldalán örökítették meg. A cellák sajnos annyira nedvesek voltak, hogy értékelhető viseleti darabok jóformán alig kerültek elő. Mivel Gyöngyösön minden templomban végrehajtották II. József rendeletét - melynek értelmében a kriptákat a fertőzés veszélye miatt meg kell szüntetni —, biztosra vehető, hogy a Szent Erzsébettemplom kriptáját is lezárták 1788-89-ben. A későbbi koporsók elhelyezkedése és a rajtuk lévő dátumok alapján ugyanis a belső lejáratot nagy valószínűséggel ekkor falazták le. Az 1780-as évek utáni legkorábbi datálható temetési dátum 1800. Ezt követően folyamatos a használat 1828-ig. Ekkor már azonban a külső lejáraton vittek a halottakat a sírüregbe, s a koporsókat is csak egymás 1 DEZSÉRI BACHÜ L. 1944. 110. p. 2 História Doinus Sive Convenais Gyöngyösiensis - 1767 3 DEZSÉRI BACHÓ L. 1944. 115. p.
