Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)
Tanulmányok - Szalipszki Péter: Abaúj-Torna vármegye településszerkezete és településhierarchiája az 1850-es évek elején
A mezővárosok egyedi értékelése előtt szükségesnek tűnik egy általánosabb kitekintés, elsősorban is annak megválaszolása: mi volt az oka és előzménye annak, hogy időszakunkra ez a 13 mezőváros területünkön az országos átlagnál jóval sűrűbb hálózatot alkotott. Természetesen nem az uralkodó, vagy a település urának szeszélyében kereshető a magyarázata a mezővárosi cím megadásának. Vissza kell utalnunk a feudális településszerkezet általános ismertetésekor írtakra: területünknek a középkorban jellemző kedvező gazdasági adottságai, nagy gazdasági potenciálja magyarázza azt, hogy az országos átlagnál sűrűbben találtak (mező)városképző funkciók egy-egy településre Abaúj és Torna megyében. E funkciók működtetése aztán idő múltával meghozta az oppidum cím elnyerését is, így lehetett 13 mezőváros 185 l-re Abaúj-Torna vármegyében. A 13 mezőváros népességszám alapján meghatározott sorrendjét mindössze egy négyes bokorban tűnt indokoltnak megváltoztatni. Nevezetesen az 1780 lakosú Aszalót látszott szükségesnek 4 sorszámmal hátrébb helyezni, mert az utána következő mindhárom mezőváros több kedvező jellemzővel rendelkezik. Első ránézésre még Alsó-Meczenzéf tömör jellemzése és 4. helye látszik ellentmondani egymásnak, ennek ellenére nem módosítjuk sorszámát, mert amit Felső-Meczenzéf lakóiról ír Fényes Elek, mindkét Meczcnzéfre vonatkozik. A két egymáshoz közeli német mezőváros valóságos ipari centrumot alkot Abaúj északkeleti csücskében. Ezek szerint tehát következőképpen állapítható meg mezővárosaink rangsora: 1. Göncz, 2. Szántó, 3. Szikszó, 4. Alsó-Meczenzéf, 5. Szepsi, 6. Torna, 7. Felső-Meczenzéf. 8. Nagy-Ida, 9. Forró, 10. Jászó, 11. Aszaló, 12. Bodó-Kő-Váralja, 13. Enyiczke. Lássuk ezek után mezővárosainkat egyenként! Göncz népességszáma szerint is az. 1. helyen szerepel 1851-ben Abaúj-Torna mezővárosai között. 460-nal, egy közepes nagyságú abaúji falu lakosszámával előzi meg a 2. helyezett Szántót. Rendelkezik azon jegyekkel, amelyek időszakunkban még tartalmilag is (nemcsak cím szerint) mezővárossá tesznek egy abaúji települést. Göncről két helytörténeti monográfia is rendelkezésre áll. 27 Mindkét munkából kiderül, hogy Abaúj legjelentősebb mezővárosának mindig volt olyan, a különböző korokban fontos városi funkciója, mely 1. mezővárosi helyét biztosította a megyében: a forgalomban betöltött központi szerep (levantei kereskedelem, vásárok, vámmentességi privilégium) malmok; kultúrközponti szerep (Bencédi Székely István és Károli Gáspár tevékenysége); az árutermelés célzatú mezőgazdálkodás kedvező lehetősége; kézműipari tevékenység (kádárok, fazekasok, tímárok). Érdekes azonban Szántó erőteljes felzárkózása. Az 1330-as évek eleji pápai tizedjegyzékben nem találjuk az első 15 község között és megelőzi a fizetett tized nagyságával nemcsak Göncz, Szepsi, Szikszó, hanem még Gagy, Korlátfalu, Forró, Aszaló, Alsódobsza és Fulókércs is. Mi lehet az oka ennek az erőteljes felzárkózásnak? A válasz Fényes Elek jellemzésében is fellelhető: „... nagy kiterjedésű szőlőhegye a Hegyaljához számíttatik." A szerémségi borvidék török általi elfoglalása és lerombolása igen kedvező szerephez juttatta Tokaj-I Icgyalját. Ettől kezdve a tokaji előállítása és kereskedése elsőrendű mezővárosképző funkcióvá válik, s eredményezi az ország legsűrűbb mezővárosi hálózatának kialakulását. 28 Bár a településhierarchia szempontjából nem tartottuk szükségesnek a települések nemzetiségi összetételének elemzését. Szántó esetében mégis kivételt kell tenni, ugyanis ez az a település Abaúj-Torna megyében, amelyben a legtöbb zsidó élt. Az 1 172 zsidó 26,2%-át tette ki Szántó összlakosságának és megelőzi ezzel a populációval még Kassa zsidóközösségét is, ahol 729 izraelitál jegyzett fel Fényes Elek. A zsidók ilyen nagy számára 27 IVÁNYIB. 1926. SZALIPSZK1 P. 2001. 28 Lásd erről SZALIPSZK1 P. 1991.86. p.
