Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája

talp nélküli ivó-edények voltak. A lengyel típusú poharak elterjedése nem véletlen. A Lengyelországgal való közvetlen kereskedelmi kapcsolaton túl a lengyel munkások üveggyártásunkban betöltött szerepének is tulajdonítható e lefelé folyamatosan szűkülő, kúpos formájú pohár megjelenése, meghonosodása. Fából, fémből és kerámiából korábban is gyártottak hasonló formájú ivókészségeket. Azonban az üvegpohár formájának kialakítása sajátos technikát kívánt meg, s ennek a technológiai eljárásnak az alkalmazását vezették be a lengyel szakemberek. A 17. század végén lengyelek bérelték a porumbáki hutát. Lengyel származásúak alapították a regéci üvegcsűrt is, és nekik köszönhetjük a termelés beindítását a bükki hutákban. Sok lengyel dolgozott a sárosi, makovicai üvegcsűrökben is, és lengyelek alapították a meeenzéfi officinát (műhelyt) is. Tehát ezek az adatok is bizonyítják, hogy a lengyelországi mesterek tevékenysége jelentős volt a 17. században, mindenekelőtt a kúpos formájú üvegpoharak készítésére voltak komoly hatással.

27 Az ismert legkorábbi közhasználati üvegpoharak a lengyel poharak mintájára készültek. Hengeres vagy folyamatosan szűkülő kúpos testück voltak. Többnyire szennyezett üvegből készültek, és a poharak falának egyhangúságát ritkán rátétes fonáldísz, vagy szöggel való lyuggatással előidézett légbuborékok törték meg. A hengeres és kúpos testű poharak zöme borospohár volt. Az egyszerű díszítésüek mellett a 19. századtól jelentek meg a gravírozott vagy színes zománcfestéssel díszített darabok. A poharak gravírozása a 19. században általánossá vált (12. kép). Monogram, felirat, évszám, ritkábban pedig a megrendelő kívánságára növényi és figurális díszítményekkel ékesítették őket. Kedveltek voltak a romantikus díszítmények, a szív és a galambok gravírozott képei gyakran feltűnnek a közhasználati poharakon. Lgyes hutákban a poharakat színes zománcfestéssel is díszítették. A parádi hengeres testű ivóedényeken az apró vörös szirmú, zöld levelű rózsák gyakran feltűnnek, szinte beborítják az edény teljes felületét. Amíg Párádon a 19. században alkalmazták ezt a díszítőeljárást, Erdélyben már egy évszázaddal korábban megfigyelhetők eredményei a poharakon. Az erdélyi festett virágmotívumok sokkal egyszerűbbek, diszkrétebbek. A hengeres vagy kúpos testű poharak felületén a szájperemhez közel futnak körbe. A 19. század végétől egyes üzemek (Párád és dél-magyarországi huták) megkezdték az 27 KATONA I. 1978. 10-11. pp. A szerző az Iparművészeti Múzeum üvegeinek bemutatásakor szól a poharak történetéről is. A pohár szavunk 1372-ben bukkan fel először egy oklevélben: „fever abrosokat tesznek asz asztalokra es eueg pohorokott." A pohár vándorszó. A magyar nyelvbe kerülése bizonytalan, feltehetően óbajor, óhorvát eredetű. A cseh, az ukrán és a román nyelvbe magyar hatásra honosodott meg elnevezése. A románoknál a pohár megfelelője a poha. L. BF.NKÖ L. 1976. 237. p. 12. kép: Pohár, zöldes szinü üvegből fonáldísszel. IS. század eleje, erdélyi hutatermék