Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája

olcsó és tetszetős, préselt üvegpoharak készítését. Ezeken, ellentétben a fúvott technikával készült poharak sima testével, a kidomborodó díszítmények rendkívül sokféle variációit találjuk. Megjelenik Kossuth Lajos arcképe kalapban vagy kalap nélkül, névvel vagy név nélkül, születése és halála évének feltüntetésével. A millennium ünnepélyes hangulatát idézik a feliratos poharak, amelyeken „Áldás hazánkra", „Isten áldd meg a magyart" és ehhez hasonló feliratokat olvashatunk. A kor politikai életének nagyságai, Andrássy Gyula, a király személye körüli miniszterek, de maga Ferenc József arcképe is megtalálható ezeken a poharakon. A 18. század végére jelentek meg azok a hengeres vagy kúpos testű poharak, amelyeket színes üvegből készítettek (13. kép). Kobaltkék, vörös, zöld, barna és színtelen, áttetsző üvegből gyártották ezeket. Erdélyben, főként a béli, FelsőMagyarországon pedig a regéci és a parádi termékek között találhatunk ilyen poharakat. Ezek azonban nem ivóedények voltak, hanem ún. mécspoharak, melyeket az ország különböző részein, a katolikusok lakta területeken használtak. Egy Szeged környéki adat is rávilágít funkciójukra. Ez a pohár gyertya vagy kanóc elhelyezésére szolgált, és a tisztaszobában valamelyik szentkép, főként Szűz Mária képe előtt gyújtották meg. Szokás volt az ilyen poharakban a szombat esti mécsgyújtás is Boldogasszony tiszteletére.

28 Regéc környékén - s valószínűleg más helyeken is - a falvak lakossága halottak napján gyertyát állított ezekben a poharakban. A hazafias feliratú és a mécspoharakat - más, díszesen festett ivóedényekhez hasonlóan, - a vásárokon, búcsúkon árusították, s a lakószobába kerülve dísztárgyként használták. A komódon, a sublóton a tisztaszoba fényét emelték. A Szeged környéki tanyák paraszti lakóházainak sublótjain kaptak helyet azok a poharak, amelyeket a legények a lányoknak vásároltak a búcsúkon. Az üvegpohárpárok mintegy idézték egykori udvarlások emlékét a sublótok tetején.

29 Az üvegből készült talpas poharak előképei - mint erre utaltunk - kétségtelenül a velencei kelyhek, serlegek voltak. A velencei reneszánsz formák a német és a cseh üvegművészet hatására a 18. századra háttérbe szorultak. A poharak formáit a barokk tette mozgalmassá, a gótikus kelyhek, serlegek mintájára készült ivóedények váltak jellemzővé. A módos nemesség számára készült edényeken a metszés, a gravírozás és az alacsony hőfokon való színes zománcfestés jelentette a nyugtalan formákon túl a díszítményt (14. kép). A talpas poharak 13. kép: Hengeres testit pohár, hitborékos dísszel. Erdély, 19. század eleje. 28 BÁLINT S. 1976/77- 2. 79. p. 29 JUHÁSZA. 1974/75. 141-143. pp.