Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Könyv- és folyóiratszemle - Helyzetkép a jelenkor kutatásáról egy néprajzi konferenciakötet alapján. MaDok-füzetek 1. 2002. (Sallayné Peterdi Vera)

„ott áss, ahol állsz" (SAMDOK - mottó) Helyzetkép a jelen kor kutatásáról egy néprajzi konferenciakötet alapján „Néprajzi jelenkutatás és a múzeumi gyűjtemények változása." Készült a néprajz szakos muzeológusok Kaposváron 2002. szeptember 30—október 2-ig rendezeti országos konferenciája alapján. MaDok-füzetek 1. Szerk.: Fejős Zoltán. Bp. Néprajzi Múzeum 2003. Pcterdi Vera „Az élet minden egyes megélt pillanatában abból nyeri el a maga formáját és jelentését, értelmét és irányát, ami már a múlté."

1 Egy kortárs jelenségek vizsgálatát reprezentáló/szorgalmazó kötet ismertetését egy 1934-ből származó, a mindenkori jelent azonnali múlttá abszolutizáló idézetlel kezdeni legalábbis meghökkentő, de esetünkben korántsem magyarázhatatlan. Az idő-fogalomnak ez a sajátos, de rendkívül pontos meghatározása tökéletesen kifejezi a történeti idő-fogalom felfogásbeli módosulását, a nyitást a jelen irányába. Mert mi a feladata a társadalomtörténész-néprajzos muzeológusnak? Újra jelenvalóvá tenni azt, ami elmúlt, megmutatni belőle azt, ami fenntartható, s megtörtént eseményként megörökíteni, közvetíteni a jelent a jövő számára oly módon, hogy ez a tevékenység maga váljon a kettőt összekapcsoló) kötelékké. Rendezői szándék is tükröződik abban, hogy a jelennek erre a speciális értelmezésére épül a néprajzos muzeológusok legutóbbi, 2002. évi tanácskozása. Az időhatárprobléma körüljárásán túl a témaválasztás nem titkolt célja, hogy elfogadtassa a szakmával a jelenkor-kutatás szükségességét - nem abszolutizálását, ellenkezőleg: hogy beemelje a néprajzi-történeti időbe az adott kort, a mindenkori jelent. Ezt valamilyen formában a konferencia minden meghívott előadója elfogadta. Most azonban Szabó Mátyást (BudapestStocholm) idézzük, aki amellett, hogy ezen konferenciaprogram modelljének a mai társadalmat is kutatási feladatként meghatározó, az egyidejűséget idöalapegységnek tekintő SAMDOK-nak az ismertetője a kötetben, mintaértékű összegzését adja mindazon problémaköröknek, amelyek a kaposvári értekezlet résztvevőit foglalkoztatták: „Egy kultúrtörténeti múzeum adatgyűjtési felelőssége több száz évet ölel fel. Igazságos felosztás az egyes korszakok közöli nem lehetséges: az, hogy hová helyezzük a hangsúlyt, a munkatársak kompetenciájától, az intézmény stratégiájától és részben a közönség érdeklődésétől függ. Ez jellemzi a hagyományos anyaggyűjtést. Másképpen alakul a jelen kor dokumentációja, mert a múlt és a jelen mindig együtt jelentkezik életünkben. A kutató feladata, hogy összekösse ezeket az időket, és a jelenkutatás segítségével jelölje meg azt is, ami a múltból kutatásra érdemesnek mutatkozik. De ugyanakkor a jövő felé is kell tekinteni, hogy a múlt és a jelen ne homályosítsa el látásunkat."

2 A kutatókat intenzíven foglalkoztató időhatárkérdés ebben a kontextusban Huizinga felfogásával egyezően eldöntöttnek látszik: a folyamat a kulcsszó. Wilhelm Gábor a kaposvári konferenciát is értékelő, a Néprajzi Múzeum fabula c. közleményében megjelent „helyzetjelentésében", Flerman Bausinger nyomán szintén megállapítja, hogy még az ún. jelen keretű és jelen témájú vizsgálatok esetében sem létezik 1 Huizinga 1999. 92. p. 2 SZABÖ M. 2003. MaDok füzetek 1. 107. p.