Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Könyv- és folyóiratszemle - Történeti tanulmányok 4. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 2001. (Balahó Zoltán)

Szentes város tisztviselőinek két világháború közötti javadalmazási helyzetéről olvashatunk egy rendkívül részletes és adatbő - de figyelmes végigolvasásában „emberpróbáló" írást, Balázs György tollából. A szerző a városi közgyűlés jegyzőkönyveinek adatai alapján vizsgálta meg a köztisztviselők jövedelmeinek értékállóságát és vásárlóerejét. A számok erdejéből kihámozhatjuk az első világháború utáni infláció markában vergődő helyi városvezetők és a fizetésükből már megélni alig tudó alkalmazottak sanyarú helyzetét. Az általános elszegényedés enyhítése érdekében az önkormányzat igyekezett különböző előlegek, kiegészítő családi pótlékok és drágasági segély kifizetésével kipótolni a fizetéseket, amiknek a vásárlóértékére jellemző, hogy 1921 nyarán még a legmagasabb fizetési osztályba tartozó polgármester is, az évi 6000 koronájából csupán 4 mázsa búzát tudott vásárolni. Kürti Béla és Kovács Lajos írásainak egyaránt .laksa János tanító és múzeumszervezö a főszereplője. Kürti Béla a pusztaszeri tanyasi tanító és az ott ásatásokat végző Móra Ferenc közötti kapcsolatot mutatja be, levelezéseik közlése nyomán. Kovács Lajos viszont már a szegvári falumúzeum létrehozóját (1954), a fáradhatatlan gyűjtő (a terepet biciklivel járó „hőskori" muzeológus) munkáját mulatja be. Pusztaszer „kuláknak" minősített gazdálkodói a főszereplői annak a Katkóné Bagi Éva tolmácsolásában formát öltött tanulmánynak, amely az oral history lehetőségeit kihasználva konkrét személyek sorsán keresztül mutatja be a kommunista hatalom erőszakos mezőgazdasági politikáját. Savai János kuláknak minősített gazdaember és családjának a sorsa (lefoglalások, földelvétel, kiköltöztetés saját tanyájáról, újrakezdés, téeszbe lépés stb.) egy egészen döbbenetes életutat rajzol ki az olvasó előtt, a virágzó gazdaságtól a teljes kisemmizésig, az újrakezdéstől az „önkéntes" tsz-be lépéséig. A libatömés nagyüzemi módjának egykori kifejlesztőjeként érte meg az ezredforduló előtt, egykori tanyájának visszakerülését unokái tulajdonába. Savai János története legalább egy a sok parasztáldozat közül, mely megnyugtatóan végződött! Szegedhez közeledve először a város egykori határához tartozó Szatymaz 19. századi villaépítkezéseiről olvashatunk. Fári Irén levéltári adatok feldolgozása és a helyszíni bejárás során készített fotók alapján állította össze a vagyonosabb szegedi polgárok nyaralóinak adatbázisát. A favázas szerkezettel épült, fatornácos, fűrészes ornamentikával díszített (budai mintákat felvonultató) nyaralók vizsgálata - a Virág Zsolt szerkesztette Magyar kastélylexikonhoz hasonlóan - a városi polgárság életmódkutatásához szolgáltat fontos adatokat. A kis létszámú szegedi evangélikusok történetét meséli el Komoly Pál, az alföldi szlovákság kutatójának tanulmánya. Az alapos levéltári kutatásokon alapuló munka, nagy részletességgel tárgyalja az egyházközség 1836-tól 1921-ig terjedő történetét. Elsősorban a gyülekezel lelkészeiről, tanítóiról, a templom és a lelkészlak felépítésének bonyodalmairól ír a szerző, de részletező elbeszélőmódja következtében néhány témánál túlságosan is sokat időzik, mint például a templom előtti kerítés és járda kialakításának „kulisszatitkai", valamint az egyházközségnek is szolgáló sírásó javadalmazása és munkaköri kötelességének leírása során. Egy másik tanulmány is a város egyháztörténeti múltjával foglalkozik, méghozzá annak kevésbé ismert oldalával, a nők védelmét szolgáló katolikus patronázs mozgalommal. A Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök buzdítása nyomán szerveződött meg 1909-ben. A katolikus növédelem életre hívásának okaként a következőket mondta Prohászka püspök: „Adja Isten, hogy a szociális kötelességérzet fölébredjen a társadalomban, s a felsőbb osztályokban jelentkezzék az érdeklődés testvéreink nyomora és veszélyei iránt". A szegedi növédök feladatait részletesen bemutatja a tanulmány, de szól az egyesület szervezeti kereteiről, az ügyrendi szabályzatról, a tisztségeket ellátó személyekről, a taglétszám változásairól, a város különböző leányköreinek a működésé-