Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Könyv- és folyóiratszemle - Történeti tanulmányok 4. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 2001. (Balahó Zoltán)

ről, a gyermekvédelemről (a napközi otthon felépítéséről), az anya és csecsemővédelemről és a háború alatt működő tiszti kórház betegeinek ellátásáról. Pál József szerző külön szól a „bűnös leányok" számára létrehozott leányotthonról, ahol a „bukott nők" megmentésére tettek komoly kísérletet, többségüknél sikerrel. Szeged egyháztörténetének további érdekes fejezetét mutatja be Meűgyesi Konstantin, aki a Zadravecz István tábori püspök által felszentelt alsóvárosi harangünnepröl írt igen érdekes tanulmányt. A világháborúban ágyúnak elrekvirált szeged-alsóvórosi templom harangjának pótlására 1921. május 26-29-e között került sor, miután Alsóváros parasztpolgár közössége összegyűjtötte az új harangok árát. A többnapos esemény részleteit a helyi sajtó és az alsóvárosi ferences rendház História Domus-a, valamint korabeli fotók alapján rajzolta meg a kutató, sok-sok idézet félhasználásával. Közülük több felkeltheti az olvasó figyelmét, mint például az, amelyik az új harangokat fogadó Péri Bonaventura házfőnök szájából hangzott el. A szerző szerint Péri beszéde nem nélkülözte a „radikális, keresztény tanításoktól is idegen" hangokat sem: „...Ti, magyar keresztények harangjai, ha eddig a török feletti győzelemnek voltatok az öröm hírnökei: legyetek ezentúl az oláh, cseh és szerb bitorlóink elleni gyűlöletünk szószólói és tartsátok ébren a magyar szent irredentizmust..." Zadravecz püspök harangavató szavai talán a Tisza folyó túlpartjára üzentek, a szerbek által megszállva tartott Újszegedre, mikor azt mondta a háborúba hurcolt magyar harangokról, hogy „...lélekharangokká váltak az elrablott magyar területeken: a magyarság lélekharangjává lettek, idegenek húzzák kötelét, akik előtt ismeretlen a mi bánatunk, a mi örömünk. Húzzátok, húzzátok csak őket, íme, itt kél már a visszhang!" Egy társasági ülésen a megcsonkított ország keresztény-nemzeti érzését erősíteni szándékozó szónoklata után, melyben Kapisztrán János és Hunyadi János történelmi érdemeiről beszélt, a Dugonics Társaság elnöke Zadraveczet az új Kapiszlránnak, Horthyt pedig a korabeli Hunyadinak titulálta. A tanulmány a liberális szellemű Szegedi Naplóhoz kapcsolódó sajtóbotrány részletes ismertetésével zárul. A „Meghiúsult interjú Zadravecz püspökkel" című írás ugyanis azt sugallta, hogy a Löw-ügy (Low Immanuel szegedi főrabbit, kormányzósértéssel vádolták) miatt mondta le az interjút a püspök. A kutató Zadravecz titkos naplójából kiindulva állítja, hogy a tábori püspök tényleg eljárt Horthynál Löw rabbi ügyében, de segítő szándékáról nem akart beszélni a közvélemény elölt. Sipos József tanulmánya Szeged azon időszakába kalauzol bennünket, amikor a települést a francia De Tournadre tábornok városkormányzó igazgatta. 1919. október 19-én ugyanis itt tartotta gyűlését a Nagyatádi Szabó István parasztpolitikus vezette Országos Kisgazda és Földmívespárt. A szerző a város sajtótermékeinek politikai beállítottságán keresztül mutatja be a két, egymással ellenséges viszonyban álló kisgazdapártot. A Rubinek-féle „újkonzervatívagrárius"-ok ideológiájával a „keresztény-konzervatív, antiszemita" hangvételű Szegedi Új Nemzedék szimpatizált, míg a Nagyatádi-féle „liberális-agrárdemokrata" nézetekkel a Szegedi Napló és a Délmagyarország azonosult. 1919 szeptemberétől a városban is megindult mindkét parasztpárt zászlóbontása. Ebben a pártszervező időszakban került sor Nagyatádi Szabó István Szegedre érkezésére és beszédének elmondására, amely azonban többször botrányos hangzavarba, sőt tettlegességig fajuló dulakodásokba torkollott. A hangoskodókat csak a francia rendőrfőnök erélyes fellépése tudta lecsillapítani. Sipos részletesen bemutatja a Nagyatádi beszédről írt sajtóvisszhangokat, meglátásom szerint inkább a liberális lapok véleményeivel mutatva ki rokonszenvét. A pártelnök személyét ért sajtótámadások közül kiemelte a Szegedi Új Nemzedék egyik írását, amely Nagyatádi „legnagyobb bűnének" azt tekintette, hogy „belépett az osztályöntudata ösztökélésére: a fuzionált sociális-kommunista pártba." A cikket jegyző y-r. monogram - Sipos József szerint - Zsilinszky Endrét jelenti. A továbbiakban olvashatunk még az újszegedi Lövvy fatelep sorsáról. Az ipartörténeti tanulmány bemutatja az 1879-es nagy árvíz, utáni újjáépítésben jelentős segítséget nyújtó fafeldolgozó cég és tulajdonosainak hiteles történetét.