Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

I. Tanulmányok - Horváth István: Katona István (1737-1811) a történetkutató és történetíró (Kiegészítő szerkesztői megjegyzéssel)

Az ifjúkor Katona István a szülőfaluja iskolájában szerezte meg első ismereteit, és ezek által kezdett megismerkedni a falun túli világgal. A kissé beteges gyermek éles eszére mind a tanítója, mind a község papja felfigyelt. A tanulásban jó előmenetelt tanúsító kisfiút a plébános unszolására és anyagi segítségével taníttatták.

7 A kiválasztott iskolát pedig Egerben találták meg. A döntés azért volt figyelemre érdemes, mert nem a közelebbi Rozsnyóra, hanem a jóval távolabbi Eger középiskolájába íratták be az elemi iskola osztályait sikeresen befejező fiút. Eger történelmi levegője nagy hatással volt Katonára. Szívesen hallgatta szállásadó házigazdáját, aki a török világ nagy szenvedéseiről élményszerűen tudott mesélni. Ráadásul iskolája is közvetlenül egy hajdani török mecset közelében volt. Egerben három évet (1744-1747) töltött. A település történelmi levegője azonban egész életére szóló élményt jelentett számára. Ezekről a később megszületett nagy művében ő maga is beszámolt.

8 A tudásra szomjas ifjú Esztergomban folytatta további tanulmányait. (1747-1750). A romlatlan és jámborlelkű fiatalembert a város légköre, a virágzó jezsuita oktatás olyannyira a hatása alá vonta, hogy 18 évesen arra az elhatározásra jutott: belép a Jézus Társaság tagjai közé. Ekkor írta első művét az „Analecta de Strigonio" címen, amelyet Batthyány József gr. Bíbornok-prímásnak ajánlott.

9 A Társaságba kerüléshez szükséges vizsgálatnak Besztercebányán vetette alá magát. Az itteni, ún. Jelöltek könyve" kiemelte kitűnő, szép magyar beszédstílusát, valamint magas szintű latin nyelvben elsajátított jártasságát. A dokumentumban rögzítettek arról is tanúskodnak, hogy a szlovák nyelv - vagy ahogy akkor mondták a tót nyelv - használatában is megfelelő jártassággal bírt.

10 Tudományos gondolkodása, kiemelkedő szónoki képessége a trencséni noviciátusban (1750-1752) bontakozott ki. Életszemlélete, lelki alkata ezekben az. években megszilárdult. Felfogásában a mélységes és valódi alázat, az önmaga nézeteihez való hűség, a minden körülmények között megőrzendő kiegyensúlyozott optimizmus jellemének, magatartásának egész élete során megőrzött értékévé vált.

11 Ezt követően élete felgyorsult: egy évig Gyöngyösön tanárkodott (1752), Kassán skolasztikát tanult (1753-1756), majd Nagyváradon két, Komáromban egy évet volt gyakorlaton. Végül is Nagyszombatban tette le hat év kemény munkát követően a legmagasabb szintű hittudományi vizsgákat, kitüntetéssel. 1761. június 26-án, a Társaság szokásaitól eltérően, fiatalon - 29 évesen - pappá szentelték. Egyházi vezetői azonban tudatták vele, hogy tehetségét elsősorban a tanári pályán kívánják hasznosítani. Mielőtt végleges szolgálati helyére került volna, következett egy rövid, de annál izgalmasabb nagybányai kitérő, ahol a rendház életében való részvétel mellett a börtönbüntetésüket töltő rabokkal is foglalkozott. (1763). Ezt követte néhány hónap az elindulás színhelyén, a nagyon megkedvelt Egerben (1764-1765). Ezután került a nagyszombati egyetemre, ahol életmüve lényegében megszületett, és ahol életét az oktatásnak, a tudományos munkának szentelhette.

12 Az egyetemi évek 1765-1784 között tanított az egyetemen. Először Nagyszombatban, majd a költözést (1777 november) követően Budán. Humaniorát, retorikát oktatott. 1769-1770-től az egyetem tör7 U.o. 8.p. 8 U.o. 8-9.p. 9 U.o. lO.p. 10 U.o. 11 U.o. ll.p. 12 U.o. 12.p.