Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

I. Tanulmányok - Horváth István: Katona István (1737-1811) a történetkutató és történetíró (Kiegészítő szerkesztői megjegyzéssel)

téneti tanszékét vezette. A jezsuiták ellen Európa-szerte kibontakozó támadás idején, és amikor a rend Magyarországon is feloszlatásra került (az 1773 júniusi pápai bullát a királynői „akarat" 1773. szeptember 2-án véglegessé tette), sikeresen védte tanszékét. Mária Terézia halálát követően az új uralkodó, II. József egyre gyakrabban fejezte ki elégedetlenségét az egyetemen folyó munka konzervativizmusajezsuita maradványai miatt. Különösen Katona szellemisége került gyakran a bírálat kereszttüzébe. Mindezeket tudva is váratlanul érte, hogy királyi rendelettel eltörölték az oknyomozó magyar történelem tanítását, és öt - 52 éves korában - nyugdíjba küldték. Az ajánlatot elfogadta. Tanári munkáját eredményesen folytatta mindaddig, amíg lehetősége volt az önmaga által magasra állított szellemi mérce érvényesítésére. Egyetemi évei alatt egyháza szolgálatát, hazaszeretetének kifejezését, tanítványai lelki életének fejlesztését és a gyakorlatias magatartás megvalósítását tartotta kiemelendőnek, fő célkitűzésének. Tanítványai között ott volt a későbbi szatmári püspök, Klobusitzky Péter, Kamánházy László, aki Vácott lett püspök, s Ányos Pál, a költő is szívesen emlékezett rá. Összefoglalóan azt mondhatjuk cl, hogy tanítványai szerették, mert megfogalmazott elveihez következetesen ragaszkodott. Gyakorlatias szemlélete sokaknak segítette eligazodását a világban. "Nemcsak tehetséges fiatalokkal, de a tanulásban segítségre szorulókkal az egyetemi órákon túl is szívesen foglalkozott. Tudományos munkásságával párhuzamosan erősödött, gazdagodott hazaszeretete. Az egyetemen tanárként első dolgozatát Thuróczy magyar történelmének elemzéséből írta. E munkában is lényegesnek tartotta a hiteles kútfők felhasználásának fontosságát. Amikor az egyetem Budára került, ezt nagy kihívásnak tekintette, amely tudományos munkásságának fokozására ösztönözte. Jelentős publikációi ezt követően - 1777 után jelentek meg. Egyetemi tanárként Nagyszombatban 800, Budán 1000 Ft fizetést kapott. A felajánlott nyugdíj összege 500 Ft volt. Az egyetemről történő eltávozását követően Esztergomba ment, és az egyházmegye állományába került. Tudományos feladatait továbbra is végezte, és ahol csak lehetősége volt a megnyilatkozásra, ott kiállt hajdani rendje mellett.

13 Katona István és Nógrád Katona tanulmányai és elvégzendő feladatai miatt távolra került szülőfalujától. Ez a távolság szellemiségének fejlődésében, érzelmeinek meglétében nem tapasztalható. A különböző városokban folytatott iskolai feladatok elvégzése után, az aktuális nyári szüneteket mindig otthon, Bolykon, szüleivel és testvérével együtt töltötte. Ezen a szokásán felnőtt korában annyiban változtatott, hogy szülei halála, testvérének tanulmányai miatt a hazalátogatások száma némileg gyérült, az inkább csak születésnapja környékére korlátozódott, amikor is papi szolgálatot is felvállalt. Testvérével, a falu közösségével, tanítójával és a község papjával meglévő, élő kapcsolatát az 1803-ban rögzített végrendelete mutatja be leginkább. Katona nagyon tudatosan készült arra, hogy rendelkezzen meglévő, összegyűjtött vagyonának további sorsáról. Legkorábban 1790-ben rögzítette ezirányú szándékát. Később ezt többszöri kiegészítéssel gazdagította, pontosította. Külön rendelkezett a bolykiaknak megcímzett alapítványában: a falu szegényeinek megsegítésére ezer forintos alapítványt hozott létre, amelyből „mindenkinek 10 forintot évenként és jegyzékben vezessék"; 600 forinttal támogatta a falu tanítóját, „mert lekötelezettje vagyok, hiszen itt nevelkedtem, és tudásom alapjait itt szerettem"; 600 forinttal támogatta a bolyki erdőkerülőt, „aki szegény fiatalokat tanít". Az 1804-ben kezdeményezett 13 Az egyetemi évekre: HAUER F.: im. 13-27.p.; BELITZKY J. im.: A magyar irodalom története Ill.k. Bp. 1965. 131.p.