Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

V. Kárpát-medencei figyelő - Viga Gyula: A szlovák-magyar határ menti múzeumi együttműködésről

V. KÁRPÁT-MEDENCEI FIGYELŐ A szlovák-magyar határ menti múzeumi együttműködésről Viga Gyula Majd huszonhét éve dolgozom a miskolci múzeumban, s állíthatom, hogy intézményünk számára - de hasonlóan a többi határ közeli, határ menti múzeum számára is - evidens a határ túloldalán levő intézményekkel való jó kapcsolat, szakmai együttműködés. Ennek intenzitása és eredményessége természetesen mindig függött a partnerintézmények vezetőinek habitusától, vállalásától. Egészében azonban azt vártuk - s magam számos tanácskozás, értekezlet előadója, szereplője voltam a téma különböző fórumain -, hogy 1990 után áttörés következik be ezekben a kapcsolatokban. Magam úgy ítélem meg, hogy nem így történt. Továbbra is egyéni szakmai vállalások révén és elsősorban intézményi kapcsolatok szintjén mozog a dolog - bizonyos kontextusban ezt korábban népi diplomáciának nevezték -, a döntéshozás szintjein a mikrorégiók vonatkozó problematikája nem jelenik meg jelentőségéhez mérten. A különböző forrásokból rettentően nehézkesen megpályázható támogatások nem a mi programjainkban landolnak, s számos más dolog is nehezíti az együttműködést. De hogy ne csak a külső akadályokról beszéljek: megítélésem szerint a vidéki, „határ menti" közgyűjtemények - a gyors, látványos rendezvényeken, kiállításokon túl - elviekben nem fogalmazták még meg, hogy hosszabb távon miről szóljon, s milyen prioritásokkal rendelkezzenek ezek a „nemzetközi" kapcsolatok. Az alábbiakban ezekhez próbálok néhány szempontot felvázolni, elsősorban az előzmények számbavételével, észak-magyarországi példák és tapasztalatok alapján. I. Adottságok és előzmények 1. A multikulturalitás a modern európai eszmerendszerekben egy-egy térség különös, jobbára pozitív adottságaként értelmeződik. Az európai integrációról, ill. annak középeurópai megvalósulásáról szóló vélekedések kifejezetten szorgalmazzák azt a térségi együttműködést, amelynek egyik - a kultúrában koherensnek tűnő - alapja az együtt élő népek közös kulturális öröksége. Ezen örökség tárgyi emlékeit gyűjtő, őrző, tudományosan feldolgozó és bemutató múzeumok közötti kapcsolatoknak a térségünkben jelentős hagyománya van. Elsősorban a közös kiállítások és kiállításcserék sora tanúsítja ezt, de nem ritkák a közgyűjtemények más közös rendezvényei, programjai sem. Ezek jobbára nem intézményesült együttműködés eredményei, inkább személyes, szakmai, baráti érintkezések hozadékai. (Intézményesítésük a továbbiakban is csak ott szükséges, ahol az együttműködés sikere azt feltételezi.) A határ menti területek múzeumügye az elmúlt évszázad során, a második világháború után is e térség igen produktív kulturális ágazata volt, eredményei sok tekintetben példamulatók egész Európa számára. Más kérdés, hogy az 1989 előtti művelődéspolitika a nyugat-európaitól eltérő elvárásokat támasztott ezzel az intézményrendszerrel szemben, azonban nem sértette a muzeológia alapvető érdekeit, s rendkívül széles tömegek számára biztosította a kulturálódás lehetőségét. A térségi együttműködés, a két- és többoldalú kapcsolatok fejlesztésének igénye mára a muzeológia fejlődésének, átalakuló elvárásrendszerének is természetes velejárója. Az elmúlt évtizedekben a múzeumok, de különösen az egyes múzeumi szakmák és képviselőik igen sok pozitív tapasztalatot halmoztak fel ebben a vonatkozásban. Bizonyos, hogy a kapcsola-