Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

V. Kárpát-medencei figyelő - Viga Gyula: A szlovák-magyar határ menti múzeumi együttműködésről

tok alapja mindig is a szakmai, emberi együttműködés, a közös szakmai érdek és ügyszeretet marad. 2. A múzeumok kapcsolatainak jellegét és lehetőségeit, az együttélö népek tárgyi kulturális örökségének históriáját máig hatóan meghatározzák a Kárpát-medence földrajzi adottságai, jellege és a térség évezredes története. Ezek értelmezése számos alkalommal ellene hat az intézményi együttműködésnek, ami persze csak vetülete az államközi kapcsolatok mindenkori alakulásának. Ennek megértéséhez néhány dolgot meg kell fogalmaznunk. 1920-ig a térség egy államalakulat része volt, s az itt élő etnikumokat évszázadokon át a nagytájak és népek közötti gazdasági munkamegosztás és kulturális szimbiózis kapcsolta össze. A kulturális határok közül - közismerten - csak egy a nyelvhatár; térségünkben a nyelvhatárok nem esnek egybe az országhatárokkal, s az országhatárok itt nem kulturális határok. A különböző történeti diszciplínák tömegével tárták fel az évezredes népi kapcsolatok mibenlétét, amelyekben az egyik meghatározó tényező az eltérő adottságú tájak gazdasági kapcsolatrendszere, vagyis a tárgyi örökségre fordítva: a tárgyalkotók és tárgyhasználók olykor nagy amplitúdójú összeműködése volt. A témát a szakmájuk felől közelítő múzeumi szakemberek jól tudják, hogy a Kárpát-medence népeinek tárgyi öröksége ilyen módon jószerével „nemzetközi", s egészében a térség műveltségében jellegadó interetnikus kapcsolatok lenyomata. a) Ha csak a két szomszédos ország, Szlovákia és Magyarország tárgyi kulturális örökségét nézzük, akkor is magyarok, szlovákok, ruszinok, morvák, lengyelek, németek, horvátok, örmények, zsidók és még számos náció emlékanyagáról van szó, ami a több évszázados, harmonikus népi kapcsolatok kulturális vetülete. A múzeumokban őrzött emlékanyag a térség jelentős részében több nép együttéléséről szól, ebben a feltételrendszerben az egyes államok jószerével nem egy-egy náció, hanem egy-egy térség kulturális örökségét gondozzák. A szakemberek - a felsorolt adottságokon túl is - jól tudják, hogy a 21. század elején nem a muzeális tárgyak tulajdonlása az első számú kérdés. Az elmúlt években formálódó magyar-szlovák kulturális-tudományos-oktatási megállapodás előkészítése során - reményeink szerint - lehet higgadtan egyeztetni a két állam speciális igényeit, érdekeit, s lehet olyan megállapodást kötni, ami kölcsönösen előnyös mindkét fél számára. Legfontosabb számunkra az intézmények közötti kapcsolatok fejlesztése, a gyűjtemények közötti átjárhatóság biztosítása, a közös kiállítások, egyáltalán: a szakmai, muzeológiai szempontok együttes érvényesítése. A feladat annak garantálása, hogy az országhatár ne zárja el egymástól a szomszédos népek kulturális tárgyi örökségét, ne akadályozza saját múltjuk és a szomszéd etnikumok históriájának ezek révén való megismerését, különösen a közös múltba való betekintés lehetőségét. Ezt ma mind a múzeumügy nemzetközi szervezetei, mind a nyilvántartás modern rendszerei, mind az egyes diszciplínák adottságai lehetővé teszik, s lényegében adottak hozzá - a határ menti térségben is - a kulturális-tudományos intézményrendszer feltételei is. Megítélésem szerint az államközi szerződésekkel támogatott, jól finanszírozott regionális és intézményi kapcsolatrendszer képes a határ két oldalán úgy működtetni a múzeumokat, hogy azok alapvető funkcióikkal kifejezzék az együttélés tradícióját. Lehet tehát olyan kondíciót teremteni, ami lényegében nem hátráltatja a közös feladatok elvégzését a határ két oldalán. A tárgyi kulturális örökség természetesen alkalmas a nemzettudat kifejezésére és ápolására, de aligha lehet komoly szakember, aki csak egy nemzet örökségét akarja felfedezni térségünk múzeumi kincseiben. A magyarországi szlovákok tárgyi műveltsége éppen úgy lakóhelyükön organikus, ahogyan a Felföld városainak németségéé vagy magyarságáé. A szlovákiai magyarság sajátos geográfiai helyzete, az, hogy lényegében egységes sávot alkot a szlovák-magyar határ északi oldalán, olykor kirekesztőén magyar-magyar kérdéssé teszi a határ menti kapcsolatok problémáját, sajnálatosan gyakran politikai konfliktussá formálja a szakmai-tudományos kérdéseket is.