Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)
1994-10-20 / 9. szám
4 KURÁZSI NAPLÓ Hél vezérek, hét törzsek... A véletlen hozta úgy, hogy éppen ez az oldal, - amelyen a Hét and hét riportsorozata megjelenik - a Kurázsi Napló 100. oldala volna, ha az első számtól kezdve a folyamatos oldalszámozás gyakorlatát követtük volna. Mindenesetre: e kis lap történetében ez apró érdekességnek számít, nem egyébnek, az viszont jelentéssel bír, hogy e sorozat kedvéért meglehetősen sokan vásárolták a lapot, s elég különös, hogy minden héten akad olyan olvasó, aki azzal a kéréssel jön a szerkesztőségbe, hogy neki egyik, vagy másik példánya hiányzik, egészítsük ki Úgy kell nekünk... Elég sok szót ejtettünk a korábbiakban arról, hogy a két alapítvány története szerteágazó és korántsem lezárt történet, a Hét Törzs és a Hét Vezér még hosszú ideig ad munkát a különböző hatóságoknak hivataloknak. Még az is bebizonyosodhat, hogy de jure minden hajszálpontosan és kifogástalanul történt, a támogatórendszernek nevezett játékban senki sem vesztett, s csupán annyi történt, hogy a társadalom nem elég fogékony az ilyesfajta "másság" iránt s ennek aztán az anyanyelvi kultúránk és történelmi ismereteink látták a kárát. Úgy kell nekünk,, földhözragadt tahóknak! De lehet - s ez a valószínűbb -, hogy kemény igazságok is kiderülnek. Például a játék megtévesztő voltát illetően. A sok "nekünk azt ígérték, hogy..." kezdetű panaszos levél és telefon valójában semmire sem bizonyíték. Ne feledjük, pénzre játszottak, s a könnyű pénzszerzés lehetősége vakká, süketté és - feledékennyé tesz. Megtéveszteni azt lehet, aki - valójában - meg is akar tévesztődni. így azután eszeágában sincs hinni a kikezdhetetlen matemetikai törvényekben: a támogatórendszer voltaképpen láncjátékot takar, s ez a játék csak a játékosok igen kicsi hányadának adja meg a nyerés esélyét. Nincs itt másról szó, mint egyszerű és bűnös emberi kapzsiságról, durva készpénzéhségről. Nem tudja az ember, hogy mit gondoljon az olyan levélbeli megnyilatkozásokról, mint az itt következő: Várom a pénzem! "Saját esetem sajátos. Á. úr által fizettem be az alapítványra. Három hónapja nem kaptam semmit, ami gyanússá vált. írtam a 7 törzsnek, adja vissza a pénzem /féljem, apám is belevittem/. Azt írta /az alapítvány/, hogy Á.úr nem fizette be ezeket a neveket. Molesztáltam Á.-t is, adja vissza a pénzem. Ide-oda huza-vona, mire Á. a 7 törzsre fél év múlva befizetett és a 7 törzs elfogadta a pénzt Á.-tólü! Akkor már tudta, hogy botrány lesz, mégis. Jótékonykodnak mások pénzén. Miért nem írható le az adóalapból? Jó lenne a károsultakat' kártalanítani, nekem szerencsére családon belül történt, de miért engednek meg ilyet? Várom a pénzem!” Nem szükséges szövegelemzés tárgyává tenni a levelet, hogy kederüljön; ez a kedves támogató nem tanúsít különösebb érdeklődést a szent, kulturális célok iránt, ez a kedves támogató bement egy utcába, amelyikről azt mondták neki - vagy ő akarta úgy hinni!? -, hogy nem zsákutca. Azt írja: 'Várom a pénzem!" Várja csak. Befejezés helyett... Kis magyar matematika I Egy matemetikus írásából idézünk. "John von Neumann, vagyis Neumann János valamikor a század harmincas éveiben lerakta a játékelmélet alapjait. Istenfélő ember lévén azonban, valószínűnek látszik, hogy a Hét Törzs Alapítványt támogató játék nem az ö agyából pattant ki. Ez a játék ugyanis csak arra jó, hogy egy szűk réteg megsokszorozza a betett összegét, A többiek pedig megfizessék a kapitalizmus tanulópénzét. Mellesleg az alapítvány teszi zsebre a legbiztosabb hasznot, de az állítólag jó célt szolgál. /.../ A Játékot tisztán elméleti szempontból nézve és az ügyeskedést kizárva megállapítható, hogy a játék elsősorban az alapítóknak és a korán belépetteknek kedvez, mert az idő múlásával az össznépességnek csak az elenyésző százalékát lehet megnyerni pénze kockáztatására." Számoljon, akinek kedve van az ilyesmihez. Több mint 125 ezren léptek be a támogatók-játékosok közé. A túlnyomó többség veszített a játékon. Hogy a magyar kultúra - túl a határon és innen - mit nyert? És mit nyerhet még ezután? Mi után és mennyit kér az adóhivatal? Hogyan zárul a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség törvényességi felügyeleti vizsgálata a két alapítvány működésével kapcsolatban? Megválaszolatlan, de megválaszolható kérdések. Éppen a Tiszazugban! El kell töprengeni azon, hogy miért éppen a Tiszazugban tudott ily terebélyesen elhíresülni a két alapítvány. Nagy a valószínűsége, hogy nem csupán azért, mert Petraskó Tamás itt él. Ehhez kellet a Tiszazug "szellemi” környezete is. Biztosak lehetünk benne, hogy egy minden részében a köz szolgálatára szerveződött városi önkormányzat nem engedte volna, hogy az intézményei és azok alkalmazottjai a támogatórendszerhez adják nevüket. Kíváncsian várhatjuk, hogy az 1995-ben hivatalba lépő űj testület mire lesz képes ebben a dologban. VÉGE Szabó János - Solt Réka
