Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)
1994-10-20 / 9. szám
KURÁZSI NAPLÓ 5 LEVÉLVÁLTÁS Adminisztrációé hiba, vagy valami таз? Két szülő kereste fel a szerkesztőséget a gyermekeiket ért külön igazságtalanság dolgában, az esetet levélben rögzítették. A levelet - teljes terjedelmében - nem áll módunkban közölni, csupán a kétharmadát. Remélhetőleg így is világossá válik, hogy mi ellen tiltakozik a két szülő. A levél teljes szövegét Borza Attila, az Ószőlői Iskola igazgatója rendelkezésére bocsátottuk azzal,' hogy ‘6 is mondja el a véleményét, aki ezt a rendelkezésére álló idő rövidsége miatt csak igen szűkszavúan, utalásszerűén tehette meg; részletesebb válasza lapunk következő számában lesz olvasható. ♦ * * Tisztában vagyunk azzal, hogy a kialakult igazságtalan helyzetet meg nem történté tenni már sosem tudjuk, de annyit - és ez egyáltalán nem kevés - elérhetünk, hogy más gyermekkel a jövőben ilyen vagy hasonló szégyenteljes eset ne történhessék meg! Hangsúlyozni kívánjuk, hogy gyermekeinket - Kiss Anitát és Burka Istvánt - ért sérelem azonos kategóriába esik. Gyermekeink három éven keresztül a Malom úti Általános Iskolába jártak. A harmadik évvége előtt felhívta figyelmüket az osztályfőn őknő arra a lehetőségre, hogy a 4. osztályban tagozatos képzés lesz, ahol a gyermekek nyelvet tanulhatnak, illetve számítógépes ismereteket is szerezhetnek. Kiss Anita elsők között jelentkezett a magyar tagozatra. Jelentkezését el is fogadták és az évzáró előtti héten megüzenték a szülőknek, hogy a jövő tanévben már a tagozatos osztályban kezdheti meg tanulmányait gyermekük. Burka István édesanyja:- Gyermekem nem kiváló képességű /5-ös/ ennek ismeretében féltem, hogy ebben a tagozatos osztályban nem állja meg a helyét, majd kudarcok érik a tanulással kapcsolatban. Erről az aggodalomról az osztályfőnöknőt is tályékoztattam, aki kedvesen megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj, a fiam kellő tanulással bírni fogja a megnövekedett követelményeké t. Az évzáró ünnepségen a bizonyítvány átadáskor közölte velem, hogy átnézték az osztályzatokat, és örömmel tájékoztat, hogy Pisti bekerült a tagozatos osztályba, a jövő tanévben ott kezdheti tanulmányait. A nyári szünidőben kisfiam várta az osztálytársaival való találkozást, ilyen nagy örömmel még egyszer sem készült az évnyitó ünnepségre. SZEGÉNYKÉM!, kereste a társait, míg végre megpillantotta az osztályfőnöknőt, aki magához szólította és azt mondta "Sajnálom Pistikém, de Te nem ide fogsz járni állj a Mártírok úti iskolások közé, de egyébként küldd ide anyukádat!" A tanító néni velem is közölte a megváltoztathatatlan tényt. Mit mondhattam volna, még a mai napig sem értem. A szívem majd meg szakadt, főleg amikor a síró, könnyeivel küszködő gyermekemre néztem. Az évnyitó ideje alatt mindketten sírtunk. Az ünnepség végén odamentünk magyarázatért az Igazgató Űrhoz, aki hidegen elmondta, hogy segíteni nem tud, értsük meg, csak 28 gyermek képzésére van lehetőség. A hasonlóan járt kislány édesányjával megkérdeztük még az Igazgató Urat, hogy mit keresnek az osztályban cibakházi gyermekek, ő erre azt a választ adta "Minden szülőnek szuverén joga eldönteni azt, hogy a gyermekét melyik iskolába íratja". Akkor tőlünk milyen jogon vonta meg ezt a lehetőséget! Úgy gondolom, ezzel már nem csak az eljárással hagy kívánnivalót maga után, ez a döntés a törvénysértés határán van. Javítsanak ki kérem, ha tévednék! Az általános iskolák fenntartója a helyi önkormányzat. Miért nem írattak mindenre kiterjedő felmérő dolgozatokat a jó képességű gyermekekkel, és az elért eredmények, valamint a bizonyítványok alapján, akik nem felelnek meg, az érthető módon nem kerülhet be a tagozatos osztályba.Ebben az esetben, ha a tiszaföldvári tanulók közül nem kerül ki 28 fő, más községekből is szívesen fogadhatnának gyermekeket. Ez ellen senkinek nem lehetne kifogása! Elmondták, és ez biztos így is helyes, hogy a tagozatos osztályban fel vett gyermekek névsora az évnyitó ünnepségen kerül kifüggesztésre. Az idén azonban sajnálatos módon hiba csúszott valami féle képpen a több éves gyakorlatba, ugyanis minket már az évzárón tájékoztattak a felvételről. Mind a 28 gyermek tudta, hogy hová kell állni az évnyitón, csak a mi gyermekeink nem!! A levelem végére kívánom részletezni a legszomorúbb tényt, és azt ami talán egy életre nyomot hagy bennem. 1994 szeptember elsején megjelentünk az Ószőlői Általános Iskolában, ugyanis úgy gondoltuk, kiíratjuk ebből az iskolából gyermekeinket. Azt amit hirdetnek, köztük az Igazgató Űr is, hogy segítsünk egymásnak a gyermekek nevelésében, mindennemű problémával nyitottak legyünk egymás felé, két perc múlva hazugságnak tűnt. A Tisztelt Igazgató Űr átnézett rajtunk, csupán annyit közölt, az alsó tagozat nem rá tartozik, keressük meg az Igazgatóhelyettes Nőt. Marton Jánosné az év első napjában végig jáija az alsó tagozatos osztályokat, akkor О nem is tartózkodott a központi iskolában. Valószínűnek tűnik, hogy állhattunk volna az iskola folyosóján egy egész délelőtt, hogy végre beszélhessünk vele. Az igazgató Űr arra sem méltatott, hogy annyit mondjon, jöjjenek be az irodámba, foglaljanak helyet, és nyugodt körülmények között beszéljük meg a kialakult helyzetet. Egyedül a takarítónő segítségére számíthattunk, aki utána nézett, és mondta 10 óra körül jöjjünk vissza. Nem kívánom levonni a konzekvenciát erről a viselkedésről, ezt Önökre bízom! Panaszos levelünk végén az alább felsorolt kérdésekre szeretnénk megnyugtató választ kapni, annál is inkább, mert Borza Attila Igazgató Űr válaszai során a legfontosabbakról alaposan megfeledkezett. A GYERMEKEINK ÉRZELMEIRŐL! Miért kell gyermekeinknek másik iskolába, másik osztályba járni? Ki tudja erre a választ? - kérdezem és most már én is szeretnék választ kapni. Nem akarom a tényeket újra ismételni, hiszen az az előzőekből világosan kiderül, csak azt szeretném hozzá fűzni, amit Borza Attila Igazgató Űr a tényekből, a száraz igazságból kihagyott, magát a gyermeket. A gyermekek érzelméről megfeledkezett. Arról, hogy hogyan éli át a tíz éves gyermek azt, hogy egyik napról a másikra el kell hagynia egy három év alatt összeszokott osztályközösséget, a barátait, a barátnőit. Kissné Telek Éva T.földvár, Szegfű u.9. Burka Istvánné * * * A másik fél... Mint az Ószőlői Iskola igazgatója megkaptam Szabó János Úrtól a szülők levelét, mondván, hallgattassák meg a másik fél is. Tekintve, hogy rendelkezésemre álló idő nem elég, hogy foglalkozzam ezzel, mert tanórákat tartok a gyerekeknek, de a következő lapszámban szívesen megteszem. Annál is inkább, mert ezt a levelet fénymásolatban megkapta az iskola iskolaszéke is. Ezt onnan tudom, hogy amikor az igazgatóhelyettesemnek megmutattam - 6 az iskolaszék titkára, felismerte a másolatot Az iskolaszéktől döntést vár a levélíró. Mint megtudtam, az iskolaszék ezután tanácskozik a témában, döntést nem hoz mert nincs ilyen jogköre, csak véleményezi az eseményt. Jó lett volna legalább ezt megvárni a széleskörű szóróanyagként! teijesztés előtt, ha már engem nem kerestek meg az egy hónapos betegségem után, annál is inkább, mert az én emlékezetem szerint nem minden úgy történt, ahogy a szülők megírták. Ha viselkedésemmel megbántottam őket, azért elnézést kérek, nem volt szándékos, az évkezdés nem csak gyerekeknek jelent feszültséget, hanem az igazgatónak is. A következő számban, ha igénylik, szívesen közreadom véleményemet, előre bocsájtva, nem szeretem az újságban megvitatni az ilyen eseteket, mert nem lehet teljeskörű egyik fél vélemény nyilvánítása sem. Köszönöm a Kurázsi Napló biztosította lehetőséget. Tiszaföldvár 1994.okt.14. Borza Attila igazgató
