Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)
1994-09-28 / 6. szám
KURÁZSI NAPLÓ 3 Idegengyűlölet nélkül Minden tizedik magyar sorsa Tiszaföldváron kb. 350 cigány él, a lakosságnak hozzávetőlegesen 3%-a. Hogy hová helyezzük ezt az arányt, tudni kell, hogy a megyében van olyan település, ahol a cigányok aránya 75%, de van olyan város, ahol egyáltalán nincs cigány lakos. Cigánysággal együtjáró problémák alapvetően mindenhol azonosak, de az adott arányszám minden településen más-más egyedi átgondolást és megoldást követel. Maradjunk ezért csak a mi városunkban... A cigányság, mint mindenhol, nálunk is, a társadalmi piramis legalsó szintjén foglal helyet. Alacsony kulturális szinten, hiányos, vagy teljesen elégtelen szakmai képzettséggel, katasztrofális lakás- és életviszonyok között, a társadalmi eltartottság és a bűnözés között hányódva, a munkanélküliség és a foglalkozásnélküliség keveredésében, tervezhető jövő nélkül kilátástalanul él. Az egész, úgy ahogy van, egy gigantikus méretű időzített társadalmi bomba, ami, ha egyszer felrobban, beláthatatlan pusztítást fog okozni. I. RÉSZ A cigány és a "magyar" között kölcsönös a gyanakvás és a gyűlölet. A lakosságnak ez a látszólag jelentéktelen 3%-a, arányához képest, túlságosan sok gondot okoz mind az önkormányzati hivatal szociálpolitikával foglalkozó szakemberének, mind a rendészeti szerveknek. A cigány etnikum beilleszkedési módjáról, jövőjéről évtizedek óta folyik egy eddig még eldöntetlen vita. A lecke nem könnyű: egy hozzávetőlegesen 800 ezer fős népcsoportról van szó, az ország lakosságának hovatovább tíz százalékáról, amely szaporodási ütemében megelőzi a magyar lakosságot, tehát várható, hogy belátható időn belül ez az arány méginkább a javukra fog tolódni. Jellemző adottságaikkal különböznek minden más etnikumtól, hogy csak néhányat említsek: földrajzilag nem egy területen laknak, nincs saját, közösen használt nyelvük, nincs saját közigazgatásuk, saját társadalmi szervezeteik az átlagos képzettségi szintjük rendkívül alacsony, nincs saját értelmiségük, nincs történelmi gyökerük, nincs földtulajdonuk stb, stb... Nem hasonlíthatók tehát, mondjuk, egy középeurópai kisebbséghez "kezelésükre" nem találunk példát, összehasonlítási alapot, tapasztalatot, a mostani és a majdani együttélés módját, ha tetszik ez, ha nem, nekünk és most kell kitalálni, ezt a gondot utódainkra nem hagyhatjuk. Az előítéletektől, az indokolt, vagy indokolatlan gyűlölködésektől, a ferde és az ostoba gondolatoktól vezérelt rasszista, vagy éppen fasisztoid "megoldási módokat" jobb, ha minél előbb elfelejtjük. A történelem és a világ arra tanít, hogy ezt itt nekünk nagyon okosan, nagyon higgadtan, évtizedekkel előre gondolkodva kell megoldanunk. A rendezésre eddig kétféle filozófia és módszer alakult ki. Mindkét elképzelés megvalósítására történtek gyakorlati próbálkozások, de egyik sem bizonyul tökéletesnek. A hatvanas-hetvenes években a "beilleszkedési" elméletre esküdtek sokan. Az akkori gazdasági helyzetben az alacsony értékű cigány munkaerőt is felszívta az a bizonyos, legendás "teljes foglalkoztatás" és lábra kelt az az illúzió, hogy a cigány "dolgozó" és a cigány család beilleszthető a magyar környezetbe. Akkor született az a bizonyos. "C" program, lakóházakat vásárolt cigány családoknak, magyar környezetben és várták, hogy a szomszéd kapcsolatokkal és a vegyesházasságokkal az ellentétek elsimulnak. Dr. Király Ferenc
