Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)
1994-09-28 / 6. szám
KURÁZSI NAPLÓ 4 Hét vezérek, héttörzsek Mountain-bike-kal a honfoglalók útján A riportsorozat előző részeiben a két alapäväny rövid történetéről, célkitűzéseiről esett szó. Illetve arról, hogy a Hét Törzs Alapítvány támogatórendszerét - pilótajátékát - hogyan fogadta a magát becsapottnak érző vesztes, s arról egyáltalán, hogy miféle is ez a Játék, hogy az alapítvány célkitűzéseiről a belépőknek elég homályos elképzeléseik voltak. Szó esett a két alapítvány dolgait vizsgáló ügyészségi, bírósági elzárásokról, az adóhivatallal való vitás ügyekről Minden egyes epizódját vizsgálgatva a két alapítvány sztorijának, vissza kellett utalni arra a tényre, hogy mindkettőt tiszaföldvári önkormányzati intézmények hozták létre, s közvetve vagy közvetlenül a tiszjöldvári pedagógus társadalom, valamint a képviselőtestület Jelentős része is érintett akkor, amikor a Játék tisztessége, tisztasága kerül terítékre. Lovon a őshazából - és biciklin... A Hét Vezér alapítvány egyik fontos célkitűzése egy lovastúra lebonyolítása a magyar honfoglalás 11 OO-ik évfordulója tiszteletére, többé-kevésbé azon az útvonalon, amelyen őseink vándoroltak. Erre mondják, hogy kedves ötlet, s valószínűleg némi sportértéke is lehet. Körülbelül olyasmi, mint Schirllla hosszú futásának volt Budapesttől Moszkváig, anno. Hobbilovaglás - különleges körítéssel. A huszadik század végén nem több a jelentősége, mint egyszerű érdekességnek, hiszen az útvonal bejárása megtörtént már jónéhányszor, megtették ezt már régészek, néprajzkutatók, nem valószínű, hogy egy hobbilovasokból álló expedíció bármi fontosat is hozzátehet az ezzel kapcsolatos ismeretekhez. Éppen ezért nem verte nagy dodra tervezett kirándulását az a néhány, egyik vidéki városunkban kerekező mountain-bike-os fiatal ember, akik ló helyett "drótszamáron" teszik majd meg 1996-ban a honfoglalók útját. /Koránt sem milliós költségvetéssel, hanem egy-két szponzor által összedobott néhány százezerből./ Ráadásul az ő ötletük nélkülözi a fontoskodó felhangokat: kiviszik egy teherautón a bringákat, fölülnek rájuk és lehajtják azt a távolságot, amit megtettek a honfoglalók. És nem tartanak a túra végén igényt a köztársasági elnök fogadására, ezt ők annak szánják, ami: jó bulinak, kedves és hasznos szórakozásnak. A kerépártúra szervezője, amikor fölkeresett bennünket, hogy a Hét Vezér és a Hét Törzs köröli dolgokról érdeklődjék, elkomorodott, amikor megtudta, hogy miféle és mekkora pénzek mozognak a két alapítvány körül. Nem csoda, hiszen történelemtanár. A pénznek nincs szaga Egy esztendővel ezelőtt a szentesi képviselőtestület az egyik napirendi pont tárgyalásánál különös módon nyilatkozott meg a Hét Törzs Alapítványról. Az oktatási intézmények költségvetésekor szóbakerült, hogy pályázzanak a Hét Törzsnél. Mire az egyik képviselő következőképpen reagált:"...olyan gyanús alapítványtól, mint a Hét Törzs, ne fogadjanak el pénzt az oktatási intézmények és ettől határolja el magát a testület!" /Délvilág, 1993. augusztus 16./ Eszerint a pénznek is van szaga? Úgy látszik van. Nem is akármilyen. S ezt nehéz elintézni a hamis közhellyel, hogy a cél szentesíti az eszközt. Különösképp nehéz, ha az idők során az eszköz a célok fölébe kerekedik. Nincs megállás Innen nézve semmilyen valóságtartalma sincs annak a Petraskó Tamás által sokat hangoztatott dolognak, hogy az alapítványokat a szokatlanságuk, a "másságuk" miatt idegenkedve fogadja a közvélemény, a sajtó egy része, s voltaképpen nem hagyják őket dolgozni. Végképp nincs, ha közelebbről megnézzük, hogy mekkora apparátus dolgozott a pilótajáték működtetésén és mekkora energiát fordítottak az eredeti alapítványi célokra. Attól kezdve, hogy a pénzgyűjtögetés megindult nem volt megállás. És ebből most már kivonulni is nehéz. Mindenkinek nehéz, bármily jóhiszeműen ment is bele a játékba; esetleg a pénzgyűjtés hogyanjáról fogalma sem volt, s valóban csak az eredeti alapítványi célkitűzések érdekelték. Pedig egyszer muszáj lesz valamiképpen megnyilatkozni, hiszen a pilótajáték több, mint 120 ezer vesztese sem hagyja annyiban a dolgot. Ez a része kísétetiesen hasonlít az eseménysorozatnak a romániai Caritashoz, amelynek vesztesei hosszú ideig éhségsztrájkkal tiltakoztak a kolozsvári városháza előtt. /Következik: A propaganda és a valóság/ Szabó János - Solt Réka A szerzők minden héten A Hét... alapítványok működésével kapcsolatos információt felhasználnak további munkájuk során. Teljes hivatali titoktartás mellett kereshetnek föl bennünket, telefonon, vagy személyesen.
