Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

Bevezető A kutatástörténeti összefoglalók írásánál szokás a kronológiai sorrendet alapul venni. E szerint ezt a munkát a temetkezési szokások kutatásával kell kezdenünk, mert az archeológiai feltárásokhoz kapcsolódóan elsősorban ez a téma került az érdeklődés középpontjába. Majd csak a szintézisek elkészülése után, a 20. század második felében, méginkább utolsó negyedében a társadalomkutatások kapcsán jött elő olyan terület, mint az iszlám és a nők helyzete, a család és a társadalom viszonya. A török halottkultusz irodalmának áttekintése nehéz feladat elé állítja a kutatót, mert időben és térben egymástól független munkákról adhatunk számot. A közös csupán az bennük, hogy a 19. század közepétől induló etnológiai kutatások vetettek fényt a török népek szokásainak kutatására, egyáltalán a népélet vizsgálatára. Elsősorban azokban az országokban folyt ilyen irányú munka, amelyek területén török eredetű etnokulturális csoport élt, vagy ahol a jelentős archeológiai feltárások eredményeinek értékeléséhez néprajzi párhuzamokra volt szükség. Bár a téma nagyszerű lehetőségeket kínált, mégsem adhatunk számot „nagy nemzetközi" irodalomról, aminek számtalan oka lehet, de talán a legnyomósabb érvként azt hozhatjuk fel, hogy a török népek lakta terület (itt elég a Közép-ázsiai térségre és a Kaukázus vidékére gondolnunk), az utóbbi évszázadban sem volt a világ legnyugodtabb szeglete. A munka természetéből adódóan az etnolingvisztikai kutatások jóval előrehaladottabbak, mint a szokáskutatás. Alapvető irodalomnak számít, alighanem az első a temetkezési szokások vizsgálatában Katanov, N. F. a Közép- és Kelet-Ázsia területén élő török törzsek temetkezési szokásairól szóló, 1894ben, Kazanyban megjelent munkája.

1 Közel fél évszázad elteltével 1947-ben újabb jelentős mű került a tudományos vérkeringésbe, immár török szerző tollából: Abdulkadir Inán az 1935-ben az Altaj és Sajan hegységben, Kiselev, S. V. által irányított 23 kurgan feltárásának leletei alapján írta meg a 7-9. századi türk temetkezési szoká1 Katanov, N.F. 1894. 7