Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)
sokat. 2 Ugyancsak a retrospektív kutatás vonalába sorolható Ecsedy Ildikónak a 7. századi türk temetkezési szokásokról írott kitűnő tanulmánya, 3 amelyben a kínai források alapján vizsgálja a halotti tor, illetve az állatáldozat szokásának eredetét. Más aspektusból, a néphiedelmek oldaláról ad összefoglalót a török népek temetkezési szokásairól a lengyel Edward Tryjarski, 1991-ben a Varsóban megjelent munkája. 4 A halál ünnepeit, a halotti rítusok antropológiáját mutatja be Huntington, R. műve. 5 Az említett összefoglaló kötetekben az anatóliai törökség temetkezési szokásairól csupán hellyel-közzel kapunk információkat. A törökországi etnológiai kutatások előzményei szervesen illeszkednek az egyetemes kultúrtörténet kutatásának vonulatába. A 19. század közepétől felerősödik az a mozgalom, amely a nyelvújítást és a népi kultúra felemelését célozza. Az Oszmán Birodalom keretében élő soknyelvű, sokféle kultúrájú népcsoportokat a turáni eszmerendszer fogta össze és lendítette új irányba. A népi írók voltak első szószólói a nyelvújítási mozgalomnak, amely következetesen irányította a figyelmet a népnyelv és a népi kultúra értékeire. Mindenek előtt Ziya Gökalp nevét kell kiemelnünk, aki először vitt a köztudatba olyan fogalmakat, mint nemzet, nemzeti kultúra, etnikum. 1923ban jelent meg A törökség alapelved című munkája, amelyben tisztázza az említett fogalmakat, sorra vizsgálja azokat az antropológiai, nyelvi és egyéb kultúrhatásokat, amelyek a történelem folyamán hozzájárultak a nemzet létrejöttéhez. Az ő hatására indultak meg az etnolingvisztikai kutatások és velük párhuzamosan létrejöttek a népi kultúra kutatásának intézményei. Az 1927-ben megalakult Anatóliai Néptudományi Kör (Anadolu Halk Bilgisi Dernegi) amely rövid idő elteltével nevét megváltozatatva, Török Néprajzi Társaságként (Türk Halk Bilgisi Dernegi) vonult a tudománytörténetbe. A tudománytörténet első korszaka tehát a 20. század húszas éveivel kezdődik és szinte töretlen lendülettel folytatódik a máso2 Inán, A. 1947. Abdulkadír Inán a türk temetkezési szokások és a sámánhit legjobb török szakértőjének számít. Az utóbbi témakörben megjelent, Tdrihte ve bugün §amanizm című, immár öt kiadást is megélt munkája, ha magyarul is olvasható lenne, Diószegi Vilmos kutatásainak párhuzamát adná a hazai érdeklődők kezébe. 3 Ecsedy I. 1988.15-23. 4 Tryjarski, E. 1991. 5 Huntington, R. 1979. 6 Gökalp, Z. 1923. 8
