Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

Ótemető Isztambulban lám országok történetében, amely sajátos módon alakította az oszmán társadalmi rétegződést. Kezdetben a katonai bíró állt a hierarchia élén, majd egyre erősebb lett a sejhüliszlám néven ismert isztambuli főmufti hatalma, így a 16. század elején már őt ismerték el a legfőbb egyházi méltóságnak, az államvezetésben közvetlenül követte a nagyvezírt, aki a szultán legfőbb katonai tanácsadója, hadvezére volt. Irányítása alá tartoztak a dzsámik, imámokból, müezzinekből, prédikátorokból álló gyülekezete valamint az iskolák. A hivatali és vallási testületek tagjai egyaránt ezekben az iskolákban tanultak, ezek szellemiségét szívták magukba, s amikor hivatalra kerültek - mert a hivatali tisztségeket rendszerint az ulema réteg tagjai töltötték be — minden igyekezetükkel a neveltetésükből következő elvárásnak kívántak eleget tenni. A társadalom vezetőrétegét tehát ők alkották. Az egykori tartományi központok és a főváros történelmi temetőiben az ő sírjeleiket találjuk. A 16. századtól egyre sokszínűbb a sírokon ábrázolt fejfedő {serpus) formai megjelenése. Valószínűleg az ulemák sírjelölése volt hatással a polgári rétegre is. A temető képe a társadalom vezető rétegének tagozódását tükrözi. A fejfedő jelzi az elhunyt társadalmi és vallási hovatartozását, amint azt a 16. századi követjárások során készült feljegyzésekből ránk maradt adatok is igazolják. Kuripesics Benedek 1530-ban így ír: „Az udvari szertartáshoz felvonult törökök rangjuk és beosztásuk szerint más-más turbánt viseltek. A fehér turbánt itumban) viselők feltehetően az ulemák, a mohamedán egyházi jogtudósok voltak, fehér csúcsos süvegűek az azabok, (olyan gyalogosok voltak, akik nem tartoztak a szultáni testőrségRózsa a turbánon... Az államigazgatásban dolgozó tipikus 17. századi sírköve 109