Jakabné Mészáros Gizella: A szolnoki csipke. Szerk.: Gecse Annabella – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 60. (2005)

golással, neccháló beszövésével, fodrokkal díszítettek. Kézimunkáik — technikai szempontból is — szeles skálán mozogtak: készítettek szálhúzásos, vagdalásos térítőket, tüllhímzést, gyöngyhímzést, gobelint, árnyképeket. Valamennyit Stefiké néni tervezte. A munkát szakaszaira bontva osztották meg egymás között: Stefiké néni vette fel a rendelést, nagyította fel a mintát és tervezte meg a darabot. Anyuka feladata volt a hímzés, nagynénjüké a gépi varrás, az egyik unokatestvéré pedig a fércelés és a lebontás. A másik unokatestvér a nagymamával közösen a háztartást vezette, csak szabadidejükben kapcsolódtak be néhány munkafolyamatba. Néhány év elteltével a kézimunkaüzletben megjelentek az első olyan külföldi (főleg belga és olasz) lapok, amelyek varrott csipkék mintáit közölték. Ezzel a kézimunka családon belüli történetében is új korszak kezdődött. A tartós varrott csipkével kezdetben csak díszítették a függönyöket, térítőket, takarókat, később azonban — hála Stefiké néni kimeríthetetlen fantáziájának, ötletgazdagságának — nagyobb, kizárólag ilyen technikával készült darabokat kezdtek készíteni. Stefike néni saját mintákat tervezett, általában környezetéből, a természetből merítette hozzá az ötletet. Egyik tervezéséből sem hiányzik a virág és az azt övező, olykor indaszerűen ide-oda kanyargó levelek. Terveinek, rajzainak legjellegzetesebb, elmaradhatatlan motívuma, egyben biztos ismertetője mégis a szívkoszorú. Az egyéni tervezői stílus és mintakincs hamar feltűnt a kézimunkaüzlet tulajdonosának is, a megrendelőknek is, így „Stefiké csipkéje" keresett áruvá vált. Mivel abban az Időben (a két világháború között) már hírneves csipke volt a brüsszeli, de a halasi is, Stefiké néni munkáit „szolnoki csipkének" nevezte, majd így nevezték azt mások is. A kézimunkaüzlet megrendelésein kívül Stefiké néni tervei alapján és a család keze munkájával készült sok szolnoki egyházi kellék — tabernákulum függönye, oltárterítők és karingek szélcsipkéje — is. Az idősebb és ifjabb Horthyné számára pedig ünnepi viselethez illő pártát tervezett és készített Stefiké néni. Az akkori Nőszövetség számára is dolgozott, több csipkekészítő tanfolyamot is vezetett Szolnokon. Sajnos a tanfolyamok résztvevői közül a legtöbben már nem élnek, csupán két olyan személynek sikerült nyomára bukkannom, akik — mint résztvevők — emlékeznek a tanfolyamokra.