Jakabné Mészáros Gizella: A szolnoki csipke. Szerk.: Gecse Annabella – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 60. (2005)

A szolnoki csipke készítésének fofyamata A zsinór elkészítése At-tól függően, hogy kicsi, közepéé vagy nagy térítőket, vagy ruhadíszeket akarunk készíteni, természetesen vagy a legvékonyabb hímzőfonalat vagy pedig vastagabb gyöngyfonalat használunk a zsinór burkolásához. Egyéb segédeszközre nincs szükség, két kezünkkel készítjük a zsinórt, két egyforma fonalgombolyagból. A tíz ujjunkkal dolgozunk. A két szálat összekötjük, így kezdjük a zsinór burkolását. A középső és hüvelykujjunkkal megfogjuk a két összekötött szálat, azután kezdjük a horgolást úgy, hogy egyezer a bal, máskor a jobb kezünkben tartjuk a zsinórt. Tehát egyik kezünkben tartjuk a zsinórt, a másik kezünkkel kezdjük hurkolni. Ha a bal kezünkben van a zsinór, a jobb mutató ujjunkkal átvesszük a bal ujjunkkal tartott fonalat, úgy, hogy a két mutató ujjunk egymással párhuzamosan legyen. Amikor áthúzzuk a fonalat, rögtön átvesszük a zsinórt is és ráerősítjük az áthúzott fonalat, így mindig van egy stabil és egy laza szálunk. Ezután már csak arra kell figyelnünk, hogy mindig a laza szál legyen a mutató ujjunkon és azzal a kezünkkel fogjuk a zsinórt is, mert a következő lépéskor már a stabil szálat húzzuk át és a lazával erősítjük. A fonalat munka közben a kisujjunkkal és gyűrűs- ujjunkkal tartjuk. Tehát egyik kezünkben van a zsinór, a másik kezünk szabad, majd amikor átvesszük a fonalat, ez megfordul. Ezzel a munkával nagyon szép, kerek, erős zsinórt kapunk. Amikor kész a zsinórunk, akkor kerül sorra a pergamenre rajzolt minta.