Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

vagy zöld máz borít. Két butykoskorsó esetében ez a világosabb agyag az engób anyaga. Színskálája a másik műhelynél gazdagabb, a fehér, vörös, zöld és fekete mellett a sárgát és a sötétokkert is használja (2. kép). Díszítő technikája és díszítésmódja is változatosabb. Az írókázott díszek mellett agyagrátéteket, agyagkivágásokat, máz alatti karcolt díszítéseket találhatunk. Fennmaradt edénytípusai is változatosabbak: butykoskorsók, bokályok, miskakancsók és fűszertartó tartozik közéjük. Mindkét műhely stílusjegyei igen erősen kötődnek a nagyjából azonos időtől mázasedényt gyártó mezocsáti kerámiához. A két fazekasközpont készítményei gyakran annyira egybemosódnak, hogy több darabról nem is dönthető el, melyik településen készült. A Mezőcsát és Tiszafüred közti stílushatás ifjú Nagy Mihály esetében még szembetűnőbb. 1847-es készítésű, Déri Múzeumban található miskakancsóján, ha nevét és a készítési helyet nem tüntette volna fel, egyértelműen Rajczy Mihály mezőcsáti alkotásának gondolnánk.

4 A nagyfokú stílusegyezést Domanovszky György és részben Kresz Mária is azzal magyarázta hogy ifjú Nagy Mihály mezőcsáti származású és Miskolcon tanuló fazekas volt, aki a múlt század 40-es éveinek közepén települt át Tiszafüredre.

5 A tiszafüredi református egyházi anyakönyvek vizsgálata azonban bebizonyította, hogy a Miskolcon tanuló, csati származású Nagy Mihály nem azonos az 1821-1855 között élt ifjú Nagy Mihállyal.

6 Az utóbbi két évtizedben a különböző gyűjteményekbe került, 1845 előtti tárgyak viszonylag nagy száma arra utalt, hogy ez a hatás a tiszafüredi fazekasságot már ifjú Nagy Mihály előtt is érte, s ezért a vizsgálatokat a füredi katolikus anyakönyvekben nyomon érhető miskolci és egri irányban kell folytatni.

7 Tiszafüred ugyan református vallású település volt, de a 18. század végétől egyre növekvő számban települtek be katolikus vallású föld nélküli zsellérek, illetve mesterek, köztük miskolci és egri, céhes kapcsolatokkal rendelkező fazekasok. 1815 körül költözött Tiszafüredre a hejocsabai születésű Fitzere János, akit az anyakönyv 1815. május 29-én említ először, Julianna nevű lányának keresztelésekor.

8 Haláláig, 1838. január 17-ig - ekkor 47 éves volt - folyamatosan Tiszafüreden dolgozott.

9 A második tizedben, az ún. fazekassoron lakott, mely a mai Bajcsy-Zsilinszky út végén és az Óbuda úton volt. Itt laktak a Bezerédi Vargák, egy-két Katona Nagy és később Cs. Kiss Mihály is. A többi fazekas a mai Dózsa György úton, de szintén a város szélén települt meg, mely a negyedik tizedhez tartozott. A Juhász Fazekasok és Katona Nagyok több ága mellett itt élt Bodó Mihály és Simon István is.

10 2. kép. Fehér butykoskorsó (Kiss Pál Múzeum) 9 10 Déri Múzeum V. 77.74.1. leltári számú tárgya. Fotóját lásd: Füvessy Anikó: A tiszafüredi ,ázas kerámia stílusának kialalakulása és a Katona Nagy fazekasdinasztia. Ethn. XC. (1979) 192-218. 9-10. kép; Füvessy Anikó: Fazekasság. In: Szolnok megye népmüvszete. Budapest, 1987. 375-423. 547. kép. Domanovszky György: Mezőcsáti kerámia. Magyar Népművészet VII. Budapest, 1953. 33.; Domanovszky György: Magyar népi kerámia. Budapest, 1968. 41.; Kresz Mária: A kerámiagyűjtemény gyarapodása. Néprajzi Értesítő LI. (1969). 87-88. Füvessy A. i.m. (1979) 199-200. Füvessy A. i.m. (1982)55-58. Tiszafüredi katolikus eresztelési anyakönyv (ezután: KKA) I. 117. Tiszafüredi katolikus halotti anyakönyv (ezután: KHA) I. 176. Heves Megyei Leváltár 819/947. 48