Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

/. kép. Butykoskorsó (Kiss Pál Múzeum) A stílus alakulását közel ötven, részben feliratos reformkori cserépedényen tanulmányozhatjuk, melyek zöme fennálló edény; kancsó, butykoskorsó, bokály és kulacs. Komaszilke, két-három tál és butella teszi változatosabbá a vizsgálható edénytípusokat és ornamentikájukat. A kezdeti évek butykoskorsóinak és boroskancsóinak formai útkeresése mellett igen meglepő, hogy a viszonylag új formának tartható, az alföldi tárgyi anyagban 1824-től megjelenő miskakancsók biztos kézzel formázottak, plasztikus rátéteik a később szokásos helyen jelennek meg. Talán csak karcolt és írókázott technikájú díszítményeik mutatnak némi bizonytalanságot, szokatlanul elhelyezett évszámukkal, később gyökeret nem eresztő ornamentikájukkal. A reformkori füredi edényeken mindazokat a mázakat és festékeket alkalmazták, melyek a későbbiekben is jellemezték ezt a fazekasközpontot. Vörös, fehér, ritkábban zöld, okkersárga és barna, fekete színűek az edények; díszítésükre a sárgával kiegészülve ugyanezeket a színeket használták. Mázaik áttetsző csontszínű ólommázak, ritkábban a sárga-, illetve a zöldmázt is alkalmazták. Ezekről a festékekről és mázakról azt is tudjuk, hogy nemcsak a közép-tiszai stíluscsoportra jellemzőek, hanem a hódoltság korából fennmaradt, tájegységünket érintő kerámiákra is. A díszítmények változatos módon jelentek meg az edényeken; rátétek, írókázott és karcolt minták, s igen ritkán agyagkivágások példázzák a mesterségbeli tudást. A díszítmény egy része még az útkeresés jeleit mutatja, de már van az ornomentikának egy olyan csoportja, mely határozott vonalvezetésével, az arányok gyakorlott alkalmazásával olyan egységes és kiforrott díszítőelemeket sorakoztat fel, mely arra enged következtetni, hogy ezek az elemek nagyobb múltra tekintenek vissza. Ez a speciális díszítőelem általában a fennálló edényeken jelenik meg; függőleges, egymással párhuzamos csíkokból, hullámvonalakból, indák, indasorok pontokkal és pettyekkel kombinált változatából áll. Az ornamentika tengelye a mai szemnek szokatlan, a későbbiekben nem is állandósul, hanem 90 fokkal elfordítva, vízszintes állást vesz fel. Az előbbi díszítmények egyszerűségük ellenére viszonylag nagy variációs lehetőséget biztosítottak a csak függőleges 2. kép. Függőleges mintasor (Néprajzi Múzeum) 3. kép. Karéjos levél (Déri Múzeum) 38