Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

4. kép. Függőleges mintasor (Karcag, mgy.) csíkoktól kezdve a bonyolultabb indasorokig, ragyogtatokba és rozettákba rendeződő díszítményekig. Az 1833-ban Balog Péternek készített butykoskorsót a felirat két oldalán egyszerű, hullámvonalhoz hasonló indasor zárja le, (1. kép). A Néprajzi Múzeum magas, karcsú, lapított oldalú butykosan fehér hullámvonalakból kinövő barna és zöld ágak már indához hasonlóvá teszik a díszítményt (2. kép). A Déri Múzeum bokályai, a Dobó István Vármúzeum kupája díszítményében hasonló. Függőleges vonallal, hullámvonallal három-négy díszíthető sávra osztotta a fazekas az edényt, a sávok közt a később, tyúklábként ismert motívumot helyezte el (3. kép). Két korai bögrénél hullámvonalakból variálódott a díszítmény. Ezek a díszítőelemek a fülön található csigavonalakkal együtt olyan jellegzetes, korai stílusjegyek, melyeket a füredi edényeknél kormeghatározóként teljes biztonsággal figyelembe vehetünk. Viszonylag ritkább díszítőelem a függőleges hullámvonalon elhelyezett pettysor, melyet butykoskorsón, miskakancsón egyaránt alkalmaztak; később tálak peremén is találkozunk vele. A hullámvonalak íveiben kiegészítődíszítmény található, mely általában boglár, illetve hármas, kisebbedő félkör (4. kép). A pontok, vonalak ritkábban növényi elemmé variálódnak, melyet két, vörös engóbbal leöntött butykoskorsó is példáz, ahol virághoz hasonló, de még mindig pont és ívelt vonal variációjából tevődik össze a díszítmény (5. kép). Az előbbi egyszerű díszítőelemek az 1834-es butykoskorsón és egy bokályon rozettához hasonló ornamentikába rendeződnek (6. kép). A függőleges tengely mellett elhelyezett díszítmény már a hódoltság korának mázaskerámiáin is jelen volt. A füredi fazekasság egyéb olyan ornamentikát is alkalmazott, mely a régi ólommázas kerámiát jellemezte. Ezek a díszítmények később is népszerűek maradtak, mint pl. az ellentétes árnyalatú körvonallal keretezett növényi ornamentikák, illetve a gyakran pontok és pettyek variációjából összetevődő boglár vagy ragyogtató. Álló virágcsokor található a Damjanich Múzeum datálatlan butykoskorsóján, melyet négy, tyúklábmotívummal kitöltött háromkaréjú virág és a matyóknál később leveles folyókának nevezett levelek díszítenek (7. kép). A fül jellegzetes spirálmotívuma, a bütykös formája egyaránt arra utal, hogy egy, csak felirattal ellátott, 1843-ban készített butykoskorsó párja, mely feltételezésünk szerint az 1788-1850 közt élt Katona Nagy Mihály munkája. Művészi megfogalmazású a Néprajzi Múzeum sárgásfehér mázú kásástála, melyen aszimmetrikus elrendezésben négyes, más-más típust képviselő virág található sötét körvonallal keretezve. Az egyik virágot zöld pontsor övezi. Peremornamentikája az öböl mintájánál nagyobb gyakorlatra kép. Pont-vonalas virág (Néprajzi Múzeum) 6. kép. Pont-vonalas rozetták 39