Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

század második felétől a századfordulóig tartott, amikor az itteni mesterek a díszítetlen vagy alig díszített használati edények mellett egyre több, különböző alkalomra szolgáló díszedényt készítettek. A mázas használati és díszedények mellett továbbra is gyártották a mázatlan, vörösre vagy feketére égetett használati edényeket. A mázas kerámia fejlődése feltételezhetően a XVIII. század második felében vehette kezdetét, amikor a község Mária Teréziától évi négy vásár tartására engedélyt nyerve mezővárosi jogállású lett. A vásárok más, fejlettebb iparú települések füredi megjelenését eredményezték, s biztosra vehető, hogy a helyi kisiparra is ösztönző hatást gyakoroltak. így történhetett ez a fazekasság esetében is. Középkori és XVII-XVIII. századi ásatások hiányában a helyi fejlődés eddig ugyan még nem tárható fel, de a többgenerációs fazekascsaládok (Katona Nagyok és Juhász Fazekasok) esetében számolhatunk vele. A füredi, alig újjászerveződött református eklézsia már 1769-ben rendelkezik egy zöldmázas butykossal, melyet talán nem véletlen, hogy az egyik múlt század eleji fazekasnak nagyapja ajándékozott az egyháznak. Az 1804-es egyházi leltárfelvétel azt is megjegyzi, hogy ekkor már az előbbi, 9 iccés bütykös helyett „ más 2 nagyobb zöld bütykösök vannak '. ° A tiszafüredi fazekassággal foglalkozó eddigi munkák még nem vehették figyelembe az utóbbi években előkerült cserépedényeket, melyek azt bizonyítják, hogy az itteni fazekasság - a korábbi szakmai véleménytől eltérően - már a múlt század első negyedében nagyjából kiegyensúlyozott és stílusban azonosítható termékeket hozott létre? Hasznosan egészítette ki, illetve nyújtott új, értékes adatokat a múlt századi református, 10 illetve katolikus anyakönyvek áttekintése, mely nemcsak a fazekasok származásiiO helyére, a köztük lévő erős rokoni szálakra hívta fel a figyelmet, hanem a korábbi kutatói véleményeket is némileg módosította. Ennek révén derült fény a miskolci és az egri fazekascéh hatására, továbbá arra is, hogy a füredi fazekasok Mezőcsáttal egyszerre kezdik készíteni a mázasedényeket, mely stílusában erős csati és debreceni hatást tükröz, de ez nem idetelepült mezőcsáti származású fazekas személyével magyarázható. 1 (...) A miskolci kapcsolatokkal rendelkező fazekasok a mázazást ismerték. A rémekmunkák sorába Miskolcon már a XVIII. század végén 2 db 20 iccés mázas bütykös és 2 db 30 iccés mázas fazék is szerepelt. -* A feltételezhetően nagyobb szakmai tudással rendelkező betelepült fazekasok mellett a múlt század elejétől egyre több helyi korsóssal, cserepessel találkozunk Tiszafüreden. Sokan kiterjedt fazekasdinasztiák tagjai. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a jelzett időben Tiszafüreden már 7-8 egyidejűleg dolgozó fazekasműhellyel számolhatunk, ami jelentősebb termelésre utal. Feltételezésünk szerint két-három műhely már mázasedény készítésével is foglalkozott. A céhes múlttal rendelkező fazekasok 1815 után jelentek meg Tiszafüreden. Az áttelepülés aránya egyúttal arra is utal, hogy a XIX. század elején kezdetét vette a nagyobb népművészeti központok, közvetlen kisugárzásának az a gyakorlata, mely a mesteremberek kisebb mezővárosokba való átköltözésében nyilvánult meg. (...) A korábbi publikációk a jellegzetes füredi stílusjegyek kialakulását a 40-es évek közepéhez kötik, és a stílusteremtő mesternek ifjú Nagy Mihályt tartják.

37 Újabb kutatásaink azt bizonyítják, hogy ez a fazekasközpont mázas és különböző módon díszített edényeivel már a múlt század első negyedében jelentkezett, s a későbbi kerámiadíszítmények szinte minden jellegzetes elemét alkalmazta. Az 1830-as évektől megjelenő datált darabok mázazása és állandósult díszítőelemei nagyobb gyakorlatra utalnak, de az edények - főként a butykoskorsók és boroskancsók - igen változatos formai megoldásokat követnek. Mindez arra utal, hogy a formaváltozatok létrehozásában a betelepült fazekasok jelentősebb szerepet játszhattak. 37