Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

3. kép. Vásárhelyi butella (Néprajzi Múzeum) de részben díszítményük is (az elején függőlegesen végigfutó rozmaringág, a fülön pedig a plasztikus hullámvonal, íveiben gombokkal) sokkal erősebben rokonítható a vásárhelyi darabbal, mint a szomszédos Mezőtúr 1860-tól előforduló tömzsibb, alacsonyabb példányai. A miskakancsók ornamentikájának egyéb elemei és színezése is a közép-tiszai stíluscsoportnál azonban már eltér Vásárhelytől és a debreceni hagyományok folytatója. Fehér alapon zöld, vörös, fekete és igen ritkán sárga színezésű, írókázott és karcolt növényi ornamentika vagy szerkesztett díszítmény, melyet színtelen mázzal öntenek le. Az Alföldön a kis űrtartalmú, pálinka tartására szolgáló lapos edényke, a butella, butélia is vásárhelyi újításnak számít (3. kép). Továbbterjedő darabjai: 1837: Mezőcsát (Néprajzi Múzeum 68.33.1. - 4. kép), 1839: Makó (József Attila Múzeum 69.226.1), 1842: Szentes (Koszta József Múzeum 54.952.1), 1846: Tiszafüred (Néprajzi Múzeum 51.31.331), 1851: Debrecen (Déri Múzeum V 1918.32), 1854: Mezőtúr (magángyűjtemény). Az irány ugyan délről északra mutat, de Mezőtúr vonalán a butellák formailag is különválnak. Míg a déli központokban mind a négy oldalát szögletesre verik, és hasábot megközelítő alakot formáz, addig északabbra a korai példányok ovális elő- és hátlapúak, oldaluk gömbölyített. Az eltérő alaknak elnevezése is más, Tiszafüred és Mezőcsát vonalától kezdődően butykosnak, kisbutykosnak nevezik. Ugyanitt több, a 19. század első felében készített apróbb méretű butykoskorsó - néhány esetben már lapított oldallal - utal arra, hogy ezen a vidéken kezdetben erre a célra valóban kisméretű butykoskorsókat használtak. Később a kisbutykosokat már nem fülezték fel, deszkalapok közé fogva elő- és hátlapját meglapították. A kisbutykosok színben és díszítményben is sokkal változatosabbak, mint a vásárhelyi körzet butéliái. Míg ott általában zöld alapon karcolt díszítésűek a korai darabok, az északi központok a fehér alapot kedvelték, melyen írókázott vagy karcolt kivitelben zöld, fekete, vörös, ritkábban sárgás színezésű növényi ornamentika, ágon álló madár, szerkesztett rozetták díszlenek. A 19. század első felében a vásárhelyi fazekasság színvilága nyugodt, ünnepélyes és mértéktartó, nem olyan színgazdag, mint Debrecen és a köré szerve5.kép. Szerkesztett díszít ződő központoké. Kiszínevásárhelyi butella (Kőrösvidéki sedése a múlt század máMúzeum, Nagyvárad - Oradea) sodik feléhez köthető. For4. kép. 1837-es butella, Nagy Sándor szignálta (Néprajzi Múzeum) 168