Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

6. kép. Kosik István butykoskorsója (Déri Múzeum) mai újításai mellett néhány díszítőelemének hatóköre is nagyobb lett, pl. a karcolt madár, madárpár, növényi kompozíción megjelenő madarak, melyek a századközéptől terjednek északabbra. A középtiszai stíluscsoport egyik népszerű díszítménye, a sgraffiato szerkesztett rozetta is a vásárhelyi emlékanyagban fordul elő az Alföldön legkorábban. Ez díszíti egy 1828-as datálású butella egyik oldalát (5. kép). A motívum továbbfejlesztett változata igen rövid idő múlva feltűnik más központokban. Debrecenben 183l-ben Kosik István butykoskorsóján az edény hasán körbefutó leveles indasor íveiben összetett, karcolt rozetták találhatók (6. kép). Szignált darab, készítője miskolci származású, az ottani fazekascéhnél tanult. Az idegen eredetet a forma, a szín és a díszítmény területén egyaránt észrevehetjük. A mester a butykoskorsót a debreceni formától eltérően szabályos gömbtestűre korongozta, öntőcsőre szintén eltér, nem hosszú, hanem igen rövid. Alapszíne fehér - ez az egyetlen világos mázú debreceni darab. Ornamentikájában a szerkesztett rozetta, továbbá a vonalak közé helyezett pontsor is idegen a debreceni motívumkincstől (P SZALAY 1980. 37-40; 1993. 95-96; Déri Múzeum Sz. 1906.1067). A Kosik-féle szerkesztett rozettának pontos mása jelenik meg az első, szerkesztett díszítményű mezőcsáti miskakancsón 1838-ban (7. kép). Tiszafüreden 1835-től maradtak fenn szerkesztett díszítményű darabok, melyek szintén erre az előképre vezethetők vissza (miskakancsó magángyűjteményben - 7. kép - és Néprajzi Múzeum 51.31. 387). Tiszafüred esetében ez nem is véletlen, hiszen Kosik Istvánnál volt 1833-ban legény a tiszafüredi Nagy Antal, a motívum közvetítője (FÜVESSY 1993. 34). Szintén egy Kosik-darabon, mely üvegpalack formáját utánozza, tűnik fel az az egyszerű szerkesztett dísz, amely kör belsejébe karcolt négy körívből áll (magángyűjtemény). Ugyanilyen motívum található egy 1828-as datálású hódmezővásárhelyi tálon is, mely nemcsak a gyors motívumvándorlás kérdését veti fel, hanem Kosik István időleges, 1821-1825 közti vásárhelyi munkálkodását is.

3 Debrecen a múlt század elején elsősorban színeivel és díszítményeivel hatott a környező központokra. A díszítmények közül az írókázott motívumok esetében a legerősebb a hatás. Nem a céhremekek bonyolult, mesterségbeli magas tudást bizonyító ornamentikája, hanem az emlékanyag korai rétegében nyomon érhető díszített használati edények viszonylag egyszerűbb elemei kerültek át a kisebb központokba (1830 körüli szilke - Déri Múzeum V 1929.196; 1830-as bödön - Hajdúsági Múzeum ltsz. nélkül; 185l-es 7. kép. Szerkesztett díszű csati miskakancsó (Herman Ottó Múzeum) Kosik István 1821-ben hagyta el Miskolcot, előtte már 1820-ban a tubarózsa virágnév választásával a legénylajstromban is szerepel (Herman Ottó Múzeum tört.-dok. 79.4.1-2.; 76.13.3.). A debreceni fazekascéhbe 1825-ben lépett, ahol 1836-ban szerepel utoljára a céhiratokban (P. SZALAY 1980. 39-40.). 169