Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

с/ A mezőgazdasággal foglalkozó ön jogú

301 törpebirtokos férfiak birtokuk kiegészítését 15 kat. hold határáig kérhették. d./ Földnélküli közszolgálati alkalmazottak, kisiparosok és ipari munkások legfeljebb egy kat. hold földet kaphattak. е./ Önhibájukon kívül elbocsátott közszolgálati alkalmazottak és hivatásos katonák a nekik járó végkielégítés vagy nyugdíjváltság tőkéjével fölérő értékű földet kaphattak. f./ Községek, közbirtokosságok, legeltető társulatok, volt úrbéres községek a legeltetésre szükséges területet kérhették kiosztásra. g/ A mintagazdaságok és középbirtokok céljaira a törpe- és kisbirtokosok külön meg nem határozott nagyságú területet kérhettek. Főleg érdemes kisgazdák, okleveles gazdák és gazdatisztek kaphattak földet ebben a kategóriában, ha ez gazdasági szempontból is célszerű volt. A háborúban tanúsított vitézséget és hűséget is honorálta a törvény azzal, hogy mindenütt az arany és az ezüst vitézségi éremmel bíróknak biztosította az elsőséget, továbbá azoknak, akik a hadiszolgálatuknak becsülettel eleget tettek, népesedéspolitikai szempontból pedig azoknak adott kedvezményt, akiknek sok gyermekük volt. A juttatható föld nagyságát a törvény erősen korlátozta, mert úgy vélte, hogy a felsorolt igényjogosultak száma sokkal nagyobb, mint amennyit az előzetes számítások alapján a rendelkezésre álló földterülettel képesek lettek volna ellátni. Csak a mezőgazdasági munkások és törpebirtokosok kívánt mértékű földhözjuttatására több, mint 6 millió kat. hold föld kellett volna, holott az 500 kat. holdon felüli birtokok szántóterülete összesen nem haladta meg a 2,5 millió kat. holdat.

302 A reform elsősorban csak született magyar állampolgárokat kívánt földhöz juttatni. A juttatásból kizárta az elmebetegeket, a gondnokság alatt állókat, a csődbe kerülteket, a politikai jogaiktól felfüggesztetteket, a katonaszökevényeket (akik a nemzeti hadsereg behívóparancsának nem tettek eleget), a törvény rendelkezéseit kijátszókat és végül - a járási mezőgazdasági bizottság elbírálása szerint - azokat, akik büntetettek (állam elleni és nyereségvágyból eredő vétségek miatt el voltak ítélve), vagy eljárás alatt állnak, a forradalom alatti magaviseletük kifogásolható volt, vagy iszákos, munkakerülő, rendbontó, erkölcstelen életet éltek.

303 A törvény a földreform végrehajtását az Országos Földbirtokrendező Bíróságra (O.F.B.) bízta. Ezzel az volt a célja, hogy e feladatot legfelső fokon elválassza az államigazgatástól, amelynek irányításába esetleg a napi politika is belejátszhatott. Ennek a bíróságnak összetételéről a törvény második fejezete rendelkezett.

304 A törvény rendelkezéseinek további fontos csoportjai azokat a módokat tárgyalták, ahogyan a reform céljaira az állam ingatlanokat szerzett. Az első ezek közül a harmadik fejezetben körülírt elővásárlási jog volt, amely az államot megilleti birtokpolitikai 301 Olyan személy, aki polgári, személyi jogainak teljes birtokában van. Ide nem tartoztak azok, akik szülői és gazdái hatalom alatt voltak. Tehát az a nős, háborút megjárt, meglettnek mondható férfi, aki éppen a lakáshiány miatt szüleinél lakott családjával együtt, nem volt önjogú. Ugyancsak nem volt önjogú a gazdasági cseléd sem, mivel gazdái hatalom alatt állt. 302 MATTYASOVSZKY 1920 - 12. p. 303 O. L. - K-2-XIV-6-36-1920-2889. - 531. csomó 169. folio. 304 U. a.-183. folio. 143