Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

Jakabfy Jenő kéri, hogy amennyiben ezt az ajánlatát elfogadná a képviselő-testület, köteles a község az általa a gabonási legelőre épített juhaklot a bérlet lejárta után az akkori becsértékben megváltani. A községi elöljáróság Jakabfy Jenő ajánlatát elfogadásra javasolta. Javasolta továbbá, hogy a főjegyző-helyettes által ecsetelt jelenlegi nyomasztó helyzetre való tekintettel, amely a legelő kihasználatlansága folytán állott elő, a báró esetei Herzog Mór Lipóttól a földbirtokreform során megváltott legelőből 89 kat. holdat - amely fekvésénél és alakjánál fogva csak részben használható ki - teljes egészében adják vissza volt birtokosának. О ezért a község által eddig használt 200 kat. hold összterülete után járó összeg eddig esedékes kétévi bérösszegét, valamint az adót hajlandó elengedni, és a folyó 1927. esztendőre a kérdéses 89 kat. hold legelőt ingyen biztosítani, illetve minden bér nélkül átengedni. Teszi ezt abból a célból, hogy a község nehéz anyagi helyzetén könnyítsen - a maga érdekét is szem előtt tartva -, mert ha a legelő gazdálkodásból származott nagy anyagi hiányokat a község mint olyan, kénytelen viselni, akkor az uradalom - mint a második legnagyobb adófizető - pótdíjban saját követelését lenne kénytelen törleszteni. Igaz ugyan, hogy ezen visszajuttatásra javasolt terület a legelő területnek ahhoz a részéhez tartozik, amelyet csordajárásnak minősítettek, annak dacára hogy a községhez közel fekszik, még sincs rendeltetésének megfelelően kihasználva, mert az arra lejegyzett állatoknak csak mintegy kétharmad része fejőstehén. Javasolja, hogy a képviselőtestület ezt az ajánlatot is fogadja el. Ezt követően kérte a főjegyző-helyettes, hogy az elöljáróság anyagi felelősségének elhárítása érdekében a képviselő-testület tagjai névszerinti szavazással döntsék el a fenti javaslatokat. Miután az elnöklő községi főbíró elrendelte a névszerinti szavazást, annak eredménye a következő lett: „Igen"-nel szavazott 30 képviselő, „nem"-mel szavazott 4 képviselő, közben eltávozott: egy képviselő. Ezt a határozatot csak a birtokon kívüliek fellebbezhették meg.

74 Az 1927-re már véglegessé vált helyzet a dévaványai parasztság és a helyi agrártermelés szempontjából joggal nevezhető tragikusnak, és a felemelkedési lehetőségek egyik eltorlaszolásának. A község vélhetőleg nemcsak legelőt akart szerezni igényléseivel, hanem belátható időn belül szántófölddé alakítható területeket is. Amikor - évek vajúdása után - a település legelőhöz jutott, a paraszt nép nem tudta kihasználni az alkalmat: nem volt képes megnövelni a lábasjószág-állományát. Az igénybevétellel területet vesztő nagybirtokok (egy hivatalosan tudomásul vett „vargabetűvel") visszaszerezték, amit elvesztettek. A dévaványai vezetést a közvetlen problémák sodorták magukkal. Dévaványa sorsával szemben Túrkeve kedvezőbb elbánásban részesült. A túrkevei Újság igen nagy örömmel ismertette az O.F.B. határozatát, amely során régi álma valósult meg Túrkevének azzal, hogy az O.F.B. Ecseg-pusztát Túrkevének ítélte oda. „...Hogy mit jelent Ecseg Túrkevének, azt mindenki tudja. Egy világháború kellett hozzá, hogy a földbirtokrendezést aktuálissá tegye, de kellett hozzá az is, hogy éppen 74 Sz. M. L. - Dévaványa jkv. 1926-1930. - 9. kötet. - 54/1927. kgy. szám. - 1927. április 2. 76