Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
helyzetét és viszonyait már egy ízben elemzett is a frissen kinevezett Hatzlhoffer Ferenc helyettes főjegyző. Akkor ugyan még nem kellő mélységgel mutatott rá a legelőgazdálkodás kényes pontjaira, most azonban már jobb tájékozottsággal részletezte az ügyet a képviselő-testület előtt. Hatzlhoffer Ferenc felelősségének tudatában rámutatott arra a sajnálatos és szomorú tényre, hogy a földreform-eljárás során megváltott legelők nincsenek kihasználva. Ez vonatkozik a báró Baldácsy-féle Protestáns Alapítványtól 25 évre bérelt legelőre is. Ezeknek az a következménye, hogy a bevételek korántsem fedezik az ezzel szemben fennálló fizetési kötelezettségeket. A földbirtokreform megindulásakor a község minden parancsoló szükség nélkül arra törekedett, hogy minél több legelőt birtokba vegyen. Tette mindezt feltehetőleg abból a téves hitből kiindulva, hogy ezeknek nem kell megtéríteni az ellenértékét, az árát. Elképzelhető az is, hogy mindezt meggondolatlanságból kérte az akkori képviselő-testület, azt remélve, hogy majd az idő meg fogja hozni a megoldást. Sem az egyik, sem a másik eshetőség nem következett be. A földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó 1920. évi XXXVI. törvénycikknek az az alapvető rendelkezése, hogy senkinek ingyen föld nem juttatható, ma már átment a köztudatba is, és ez alól Dévaványa község sem volt kivétel. Az idő pedig nem hozott más megoldást, minthogy ma sem nagyobb a község állatállománya, mint volt a földreform-eljárás kezdetén. Azok a hiú remények, melyeket a közlegelő megnagyobbításához fűztek, nem valósultak meg, mert az állatállomány szaporodása nem a rendelkezésre álló legelő nagyságától, hanem más körülményektől: nevezetesen a megélhetési viszonyoktól, a lakosság vagyonosodásától, gazdasági konjunktúrától és az embereknek az állatok iránti hajlandóságától függ. Ezeknek a feltételeknek hiányában legyen ám kétszer annyi a legelő, mint amennyi kell, az állatállomány nem fog szaporodni, amint azt legjobban bizonyítja Dévaványa jelenlegi helyzete. A községnek van jelenleg 775 legelő-járása, melyből mindössze mintegy 275 járást jegyeztek le. Ezek szerint a jelenlegi állapot az, hogy a községnek a legelő költségvetése szerint előirányzott 30.000 pengő szükségletével szemben - ha a lejegyzett legelőbér teljes összegben befolyna - még akkor is a folyó esztendőre (1927-re) mintegy 21.000 pengő hiány mutatkozna. Ebből kiindulva az elöljáróság kénytelen felelősségének tudatában a fenti szomorú és a községre nézve súlyos anyagi megterhelések apasztása érdekében a fölös legelőterületeket olyan módon értékesíteni, hogy a község, ha nem is teljesen, de legalább részben a súlyos ráfizetéseket csökkentse. Kénytelen így eljárni, mert két éven keresztül a legelő használatból befolyt díjakat a legeltetéssel felmerült költségek felemésztették. A bérleti díjra eddig semmit nem fordított a község. Nem engedhető meg, hogy a bérleti díjak meg nem fizetése miatt a községet bepereljék. Mindezek előre bocsátása és a jelenlegi helyzet ismertetése után kéri a főjegyzőhelyettes a képviselő-testületet, hogy gondolja át és mérlegelje a Jakabfy Dezső által beadott ajánlatot. Jakabfy Dezső hajlandó a község által a báró Baldácsy-féle Alapítványtól bérelt legelőből 100 kat. holdat - holdanként 60 kg búza és a legelő adójának fizetése, így összesen 85 kg búzáért - bérbe venni. Ugyancsak bérbe venné a földbirtokreform során Ungár Jónás és társaitól megváltott gabonási legelőterületet - amely 214 kat. hold 194 n. ölet tesz ki - három évi időtartamra. Tenné ezt olyan feltételek mellett, ahogyan annak bérértékét az O.F.B. községünkre nézve meg fogja állapítani. Végül 75
