Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
A mezőgazdasággal foglalkozók arányát jól mutatják az 1930-ban készült népszámlálási felvétel adatai. Ebben az esetben elsősorban azt kell vizsgálnunk, hogy az agrárhányados 25 miként alakult ebben az időben Dévaványán. Ez a vizsgált időszakban már visszaesőben volt, de 1910-től az esés mérséklődött. Dévaványa esetében még elég magasan tartotta magát. 1930-ban ez 77,91-en állt, ami azt jelentette, hogy 100 lakos közül közel 78 őstermelő volt a községben. A vármegyében ez a hányados 64,6 volt, az Alföldön 53,3, országosan (Budapest kivételével) pedig 57,6. A nagyobb területi egységek világosan mutatják, hogy az iparosodás folyamata, a kultúra fejlődése következtében fellépő munkaszükséglet valósággal elszívta a mezőgazdasági népességet. Annak viszonylagos nagysága a szaporodás ellenére lényegesen hanyatlott országszerte. Azt azonban kimondhatjuk, hogy ez az elszívó erő ekkor még nem éreztette hatását Dévaványán. Ki kell még számolnunk az agrár-népsűrűségi mutatót is, amelyet kétféle módszerrel szoktak kalkulálni. Ez azt mutatja meg, hogy egy-egy őstermelőnek mekkora élet- és munkatér áll a rendelkezésére. Az agrár-népsűrűségi mutatót a mezőgazdasággal foglalkozó teljes népesség és a rendelkezésükre álló mezőgazdasági terület hányadosa adja meg. Egyik módszer szerint a szántó, a kert és a szőlő területét vesszük figyelembe, a másik szerint pedig ezt a területet a réttel és a legelővel is kiegészítjük. A mutatót Dévaványa esetében 1930-ra vonatkozóan mindkét módszerrel kiszámítottuk. Az első módszerrel számolva 0,31-et, míg a másodikkal 0,21-et kaptunk eredményül. Ez azt bizonyítja, hogy a községben a mezőgazdasági terület nem terhelődött túl - erre különben maga a mezőgazdasági népesség is vigyázott - még valamivel alacsonyabb volt, mint az országos (0,44 illetve 0,34) és az Alföld (0,43 illetve 0,34), de a megyei átlagot (0,38 illetve 0,31) sem érte el. Ez a mutató a mezőgazdasági népesség szempontjából nagyon kedvező volt, azt jelentette, hogy bőven van föld a számukra, ugyanakkor ezt a „lehetőséget" azzal is össze kell vetni, hogy a rendelkezésükre álló földek minősége nagyon gyenge volt, ami nagymértékben lerontotta a mutató által jelzett kedvező hatást. A mezőgazdasággal foglalkozó népességről közöl néhány adatot a 19. és a 27. számú táblázat. Az egyik táblázat az önálló gazdaságokban élőkről ad a valóságnak megfelelő képet, hiszen az itt élők egy évi ellátásáról kellett ennek alapján határozni az elöljáróságnak. Feltűnő, hogy az ellátásban részesülők 31%-a gyermek, majd 10%-a pedig idős és munkaképtelen. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak esetében a keresők és az eltartottak aránya 132, ami azt jelenti, hogy 100 kereső 132 eltartott gondviselését látja el Dévaványán ez a viszonyszám a megyében 121, az Alföldön 123, országosan pedig 120. Annak ellenére, hogy a dévaványai agrárnépességre jóval nagyobb teher jut, a termelő munkában résztvevőkre nehezedő teher a községben is csökkenő tendenciát mutat. 25 Agrárhányados: A lakosságnak a mezőgazdaságból, mint főfoglalkozásból élő rétege az összes népességben milyen aránynyal szerepel, illetve ez az arány miként változik. Az ezt az arányt kifejező viszonyszámot nevezi a statisztika agrárhányadosnak. 63
