Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

látón Bachofer Ferenc, Wessely József, Mátyus Ferenc és Ajtay Jenő, Kecskemét határában Bakkay József, Szabadkán Kallivoda Andor.

902 Nagy lendületet vett az Alföld-fásítás Kaán Károly

903 1919. évi karácsonyi felhívása

904 nyomán, amely tartalmazta mindazokat az indokokat, amelyek alapján el lehetett kezdeni az alföldi erdőtelepítéseket. Erre törvényes alapot az 1879. évi XXXL, az 1885. évi XXIII. és az 1894. évi XII. törvénycikkek teremtettek. 1920. október 27-én került sor az Alföld fásításával foglalkozó minisztériumi értekezlet megtartására, amelyen Kaán Károly h. államtitkár elnökölt, és ahol rögzítették a legfontosabb tennivalókat. Ennek hatására és következményeként jelent meg a 19.605/1920/I-A FM. számú felhívás, amely a fásítás előmozdításáról intézkedett, majd a 149.424/192l/A-3. FM. számú utasítással létrehozták az Alföldi Erdőtelepítési Szaktanácsot, amelynek elnökévé Kaán Károly helyettes államtitkárt nevezte ki Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter. Az 1922-ben kiadott 931/1922/1/A-3 FM. számú miniszteri rendelet az Alföld-fásítással kapcsolatos kísérletek ügyét rendezte. Az Alföld-fásítás kezdeményezői és hívei kezdettől fogva egy törvényben szerették volna megfogalmazva látni ennek a nagy jelentőségű munkának a céljait, a végrehajtás menetét, az egész folyamat megvalósításának ütemét. 1922-ben úgy tűnt, hogy ez közel áll a megvalósuláshoz. A törvény végül Kaán Károly és munkatársai megfogalmazásában került összeállításra, amelyet Nagyatádi Szabó István miniszter terjesztett először a mezőgazdasági kamarák, az Országos Gazdasági Egyesület és az Országos Erdészeti Egyesület elé megvitatásra. A módosítások után 89. szám alatt 1923. március 7-én nyújtotta be a Nemzetgyűlés elé, ahol néhány apróbb módosítással elfogadták.

905 A törvény végrehajtási utasítása - a 7.444/1925. FM. számú rendelet - azonban csak 1925-ben jelent meg. Az Alföld fásításának - szakmai szempontból - a következő területeit különböztethetjük meg: - a homokos vidékek fásítása (Szeged, Kecskemét, Szabadka stb.) - a szikesek fásítása (Büdszentmihály (ma: Tiszavasvári), Kisjenő (ma: ChisinauCris, Románia), Tiszapolgár (ma: Polgár), Karcag, Kisújszállás, Dévaványa, Tiszacsege, Kisköre, Jánd), - az árterek fásítása (Körös-Tisza-Maros Ármentesítő Társaság árterei - így Dévaványa árterei is), - a vonalas létesítmények (utak, vasutak fásítása - Dévaványa ebben is érdekelt volt), - az erdősávok (Mezőhegyes).

906 902 KALLIVODA ANDOR: (Újszász, 1866. augusztus 21. - Kecskemét, 1936. január 11.): erdőmérnök, az Alföld-fásítás egyik szervezője. 903 KAAN KÁROLY: (Nagykanizsa, 1867. július 12. - Bp., 1940. január 21.) erdőmérnök, az M.T.A. leveiező iigja, a magyar erdészet kimagasló egyénisége. A Földművelésügyi Minisztériumban szolgált 1908-tól, ahol 1916-ban az állami erdők főosztályának élére kerülve újjászervezte az állami erdők irányítását. Az erdőgazdaság fejlesztését nem elkülönített szakmai kérdésnek tekintette, ezért volt híve az állami beavatkozásnak az erdőgazda™

1"' Kiüer.cccn aokat foglakozott az Alföld fásításával, valamint a természetvédelemmel. - Főbb művei: A természeti emlékek fenntartása (Bp., 1909.); Erdőgazdaságpolitikai kérdések (1920); A magyar Alföld (Bp., 1927.); A magyar föld (Bp., 1928.); Az alföld problémája (Pécs, 1929.); Természetvédelem és a természeti emlékek (Bp., 1931.); Alföldi kérdések (Bp., 1939.) 904 KAÁN Károly: Erdőt az Alföldre. Bp. 1920. Országos Erdészeti Egyesület. - 12 p. 905 Az 1923. évi XIX. számú törvénycikk. 906 OROSZI 1990. 326