Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

sulatnak első és legfontosabb kötelessége, hogy a földeket a vízkároktól megvédje. Az a pár száz korona értékre menő olaj-apasztás elenyésző' csekélység a most milliókra menő károkkal szemben. Nem a közönség van a társulatért, hanem az, és annak vezetősége a közönségért. Az ok nélküli garasoskodás ilyen rettenetes, helyre nem hozható károkat okozhat. Ezért más nem lehet felelős, csak a vezetőség. Dévaványa határa két társulathoz tartozott. A sokat szidott, lekicsinyelt, Gyomán székelő Ivánfenéki Ármentesítő Társulat hivatása magaslatán állva, éjjel-nappal működésben tartotta a szivattyútelepeit, és bár itt is voltak panaszok, az ezen társulat ártereibe eső területek - egy pár apróbb kiterjedésű víztócsától eltekintve - teljesen vízmentesek. Ezeken a földeken, ha szenvedtek is belvízkárokat, a gazdaságokat továbbra is üzemeltethették. A Berettyó Társulat területéhez tartozó földek búzavetésein viszont vízimadarak ütöttek állandó tanyát. Dévaványa község hozzájárulási kvótáját éppen akkor emelte fel a társulat. Joggal kérdezhették, hogy miért kell ezt fizetniük, ha a társulat vezetősége, akiket gavallérosan dús fizetéssel láttak el, éppen azt mulasztja el, ami a legfőbb kötelessége. Nem tudunk tisztán látni a dologban, nem tudjuk, ezen vádakból mi az igaz, mert ehhez mi laikus emberek vagyunk és a károsult közönség a legtöbbször fekete szemüvegen keresztül látja a történteket. És éppen ezért mind a károsult közönség, mind a látszólag igen súlyos természetű mulasztásokkal vádolt társulati vezetőség érdeke azt kívánta, hogy ezt a kínos ügyet beható és elfogulatlan vizsgálattal tisztázzák. Ha bűnös valaki, vegye el megfelelő büntetését, és nyújtsanak módot a károsult gazdaközönségnek arra, hogy kárát bírói úton érvényesíthesse. Amennyiben pedig a társulatot ártatlannak találná a vizsgálat, akkor kerüljön ismét arra a magas színvonalra, amelyen a társulatot és vezetőségét mindenkor ismerték. Az elöljáróság a következőket indítványozta: a község képviselő-testülete az adott helyzetre és körülményekre való tekintettel a gazdaközönség nevében indítványozza a m. kir. földművelésügyi miniszter úrnak, hogy a Berettyó Ármentesítő és Belvízszabályzó Társulat igazgatósága ellen az elmondott ügyre vonatkozóan a lehető legsürgősebb vizsgálatot rendelje el és tartasson meg, amelybe javasolja a községi elöljáróság és az érdekelt gazdaközönség képviselőjének a bevonását is. Több oldalról történő hozzászólás után a községi képviselő-testület a főjegyző által javasolt indítványt egyhangúan elfogadta. Utasította a községi elöljáróságot arra is, hogy ezt a határozatot terjessze fel a Földművelésügyi Minisztériumba. Erről értesítse a Gazdaszövetség elnökségét és a község országgyűlési képviselőjét, dr. Tóth Jánost, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium volt államtitkárát is.

807 A fenti beadványra csak december végére érkezett érdemi válasz. Az 1915. december 30-i képviselő-testületi közgyűlésen a főjegyző ismertette a Berettyó Vízszabályozó és Ármentesítő Társaság 2.321/1915. számú megkeresését, amelyhez mellékelve volt a földművelésügyi miniszter 60.952/1915. számú leirata, a társulat igazgatóságának 667/1915. számú felvilágosító jelentése és a társulat 63. és 82. számú választmányi és közgyűlési határozatának kivonata. A főjegyző ismertette az eddig történteket, ami elve807 Sz. M. L. - Dévaványa jkv. - 6. kötet. - 32/1915. kgy. szám. - 1915. május 19. 296