Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
zetett a minisztériumi vizsgálat lefolytatásához. Ismertette, hogy a rendkívüli esőzések után bekövetkezett nagy szárazság idejében a gyulai kir. folyammérnöki hivatal főmérnöke 660/1915. számú átiratában értesítette az elöljáróságot, hogy a panasz kivizsgálásának időpontját június 30-án délutáni 1 órát tűzte ki, amelyet a dévaványai községházán ejt meg. Az elöljáróság ezt a tényt azonnal közhírré tette, és az érdekelteket értesítette. Erre a tárgyalásra mintegy 100-150 egyén jelent meg, dacára annak, hogy az aratási munkálatok már megkezdődtek. A tárgyalás lefolyt, de arról sem jegyzőkönyvet nem vettek fel, sem a megkárosult felek által megidézett tanúkat nem hallgatták ki. Tulajdonképpen az egész tárgyalás csak egy szócsata volt a társulat főmérnöke és az érdekeltek között. E tárgyaláson is kénytelen volt a társulat főmérnöke beismerni, hogy a szivattyútelepek olaj hiányában éppen a legkritikusabb időszak egyes napjain nem üzemeltek. Ez a rideg tényállás és erre kapták a fenti számú határozatokat. Mindenesetre köszönettel veheti tudomásul mind a képviselő-testület, mind az érdekelt gazdaközönség, hogy a földművelésügyi miniszter - báró Ghillány Imre 808 - elrendelte egy tartály építését, és ezzel együtt nagyobb nyersolajkészlet beszerzését. Elrendelte továbbá a tiltó rendszer kiegészítését is. Azaz megállapította, hogy a gazdaközönség panasza, amelynek alapján a község képviselő-testülete a vizsgálat megtartását kérte, nem volt alaptalan. Az ügyet tárgyilagosan tekintve el kell fogadni a társulat igazgatóságának védekezését, hogy itt tulajdonképpen vis maiorral 809 állott szemben. Ebből azonban semmi esetre sem lehet és szabad arra következtetni és olyan kifejezéseket használni, hogy a községi képviselő testület „alaptalanul vádaskodott". 1./A községi képviselő-testület egyszerűen előadta a hozzá beérkezett panaszokat és kijelentette, hogy arra nézve hiteles adatokat be nem szerezhetett, és azokért felelősséget nem vállalhat. Minthogy azonban azok igen súlyos vádak voltak, kérte a teljesen tárgyilagos vizsgálat megejtését. 2/ Д társulati közgyűlés, az ismertetett miniszteri leirat és a társulat főmérnökének 100-150 ember előtt tett beismerése után nem állíthatja azt, hogy a beérkezett panaszok alaptalanok voltak. A vádat egyébként nem a képviselő-testület emelte, hanem az érdekeltek. Ki kell még térnünk a 667/1915. számú jelentésnek egyes nyilvánvalóan téves adataira. A képviselő-testület a társulat víz alá borított árterületét mintegy 15.000 kataszteri holdra becsülte. A hitelesség érdekében ezt akkor kellett volna megtekinteni, amikor a baj jelentkezett - február végén - és nem a szárazság után, június 30-án. Dévaványa határa 55.000 kat. hold, és az elöljáróság helyesen jelentette, hogy abból 30.000-40.000 magyar hold 810 (22.500-30.000 kat. hold) került víz alá, mert ezt az egész község teljes 808 GHILLÁNYI IMRE báró (Fries, Sáros megye, 1860. július 28. - Sashalom, 1922. szeptember 23.) földbirtokos, 19031905. főispán; a Nemzeti Munkapárt alelnöke. Földművelésügyi miniszter volt gróf Tisza István második kormányában 1913. június 10-től 1917. június 15-ig. 809 Vis maior (latin) = Előre nem látott elháríthatatlan akadály, amely meggátol valamely kötelezettség teljesítésében (annyi mint: nagyobb erő). 810 Magyar hold - 1200 négyszögöl = 0,4316 hektár = 4316,1 négyzetméter = 0,75 kat. hold. - Irodalom: HAJAS-RÁZSÓ 1969. - 66. p. 297
