Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
AZ 1915. ÉVI NAGY BELVÍZ - ÉS EGY KIS IGAZSÁGTALANSÁG 1915. május 16-án a gazdák értekezletet tartottak. Ők bízták meg az értekezleten megjelent főjegyzőt azzal, hogy a kérelmüket terjessze a képviselő-testületi közgyűlés elé. A főjegyző saját bevallása szerint nagyon nehezen határozta el magát ennek az indítványnak az előterjesztésére. Már azért is, mert a nagyváradi székhellyel működő Berettyó Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat választmányának már 17 év óta a tagja. Most is annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a társulat vezetőit mindig hivatásuk magaslatán álló tisztviselőknek ismerte. Ugyanakkor azt is el kellett ismernie, hogy a már háromévi végtelen rossz termés által sújtott lakosság olyan nagy mérvű kárt szenvedett, amit elhallgatni nem lehet. Magának a társulat vezetőinek is érdekét képezi, hogy a felmerült vádakkal szemben magukat tisztázhassák. Amennyiben viszont mulasztás terhelné őket, akkor ellenük a kárt szenvedettek jogos kártérítési igénnyel léphessenek fel. E bevezető után a főjegyző elmondta, hogy eltagadhatatlan tény és valóság, hogy az őszi és tavaszi rendkívüli csapadék miatt a társulat árterébe tartozó földek túlnyomó része víz alá került. Február és március hónapokban olyan rengeteg belvíz gyúlt össze, hogy amerre a szem ellátott, csak víztengert láthatott az ember. A társulat által készített csatornák eltűntek gátjaikkal együtt. Ennél fogva víz alá kerültek olyan búzával bevetett földek, amelyekre a legidősebb emberek sem emlékeztek, hogy azokat valamikor belvíz borította volna. Hozzávetőleg 15.000 kat. holdra lehet becsülni a belvíz alá került földek nagyságát. Február és március hónapokban sorban panaszkodtak a gazdák az elöljáróságnál arra, hogy a társulat pusztaecsegi szivattyútelepei nem működnek, mert nincs olaj, amely a gépeket üzemben tarthatná. Március 4-én - 1107. szám alatt - táviratot küldtek a társulathoz, amelyben kérték a szivattyúk működésének beindítását. Az igazgatóság táviratilag értesítette az elöljáróságot arról, hogy a nyersolaj a pusztaecsegi vasútállomásra megérkezett. Azt vízi úton Csurgóra szállítják, ugyanakkor kilátásba helyezték a víz lényeges apadását. 582/1915. iktató szám alatt levélben megkereste az igazgatóság az elöljáróságot, amelyben tájékoztatták őket arról, hogy mintegy két hete kértek a Földművelésügyi Minisztériumtól 25 mázsa nyersolajat. Ezt nem kapták meg és kérték az elöljáróságot, hogy ők is sürgessék meg a nyersolaj kiszállítását. Ugyanakkor kérték a minisztériumot annak kivizsgálására is, hogy miért nem látta el magát a társulat elegendő üzemanyaggal, amikor látta a rendkívüli csapadék lehullását? Ez a háborús időket tekintve súlyos mulasztásnak tekinthető. Grósz Miksa bérlő elmondása szerint február 24-25-26-án zuhogó eső volt. Az eddig szokatlan belvíz nemcsak őt, hanem az összes itteni birtokost elöntötte. Ugyanakkor a szivattyútelepek nem működtek. Elküldte Papp Zsigmond nevű cselédjét megkérdezni, hogy a telep miért nem működik? Az ott lévő kezelőszemélyzet tájékoztatása szerint olajhiány miatt álltak a szivattyúk. A folytonos sürgetés hatására a társulat március 12-én három hordó nyersolajat szerzett, ami csepp volt a tengerben. Később, március 22-én ismét kaptak 10 hordó olajat, ez azonban még mindig kevés volt ahhoz, hogy a gépek éjjel-nappal üzemeljenek. 294
