Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

Találtunk egy vetés jelentést 1933-ból amely szerint az elmúlt őszi hónapok alatt igen sok eső esett, ami egyrészt meglassította az őszi munkálatokat, másrészt azonban igen áldásos volt, mert a mag nedves talajba került. Ennek folytán az őszi vetések szép egyenletesen és gyorsan kikeltek. A szikes talajon is megerősödött a búza és a kora ősszel elhangzott panaszok e tekintetben is megszűntek. Általánosságban a jószág állapota kielégítő, takarmány bőven van, járványos betegségek az állatállományban nem fordultak elő. A termény és a jószágárak általában nyomottak voltak.

176 Ez a jelentés már az 1929-ben kirobbant gazdasági válság utolsó szakaszában készült. A válság éveiben számos parasztbirtok ment tönkre, még több adósodott el. Az eladósodott gazdák birtokainak védetté nyilvánítására vonatkozó kérvényezés határideje 1933. december 15-én járt le. (A védetté nyilvánított birtokot a hitelező bank vagy az adóhatóság nem arvereztethette el.) Dévaványán 312 gazda kérte birtokának védetté nyilvánítását. 80%-ban közép-, 20%-ban pedig kisbirtokosok folyamodtak a védelemért. Nagybirtokos nem volt köztük. Az ország minden járásbírósági székhelyén - így a kisújszállási járásbíróság mellett is - úgynevezett „birtok-bizottság" alakult. A bizottság tagjai közé Dévaványáról dr. Schweiger Lászlót és Sz. Szilágyi Sándort hívták be.

177 A kormány 1933 december végén adta ki a birtokok közfelügyeletére vonatkozó rendeletét, amely kimondta, hogy minden védett birtok hivatalból közfelügyelet alá kerül. Ezt a felügyeletet a kormány helyi bizottságok útján gyakorolta. Minden olyan birtok felett, amely a száz holdat meg nem haladta, a magánhitelezői felügyeletet is a helyi bizottság látta el. Megállapította a rendelet azt is, hova kell befizetniük a kamatokat az olyan gazdaadósoknak, akik igénybevették azt a kedvezményt, hogy összes hitelezőiknek csak annyit fizetnek, mintha negyvenszeresen volnának eladósodva. E fizetéseknek azt a részét, amelyet nem közvetlenül a hitelezőknek kell teljesíteni, a védett adós postatakarékpénztári számlára köteles befizetni. A képviselőházi vita során felmerült az a kívánság, hogy a védett birtok tulajdonosát valahogyan védjék meg a perköltségek szaporításától is. A pénzügyminiszter ebben a rendeletben teljesíti ezt a kívánságot, amennyiben a rendelet kimondta, hogy a védett birtok tulajdonosát, mint alperest, nem lehet perköltségekben elmarasztalni, ha az első tárgyaláson elismerte a követelést és kimutatta, hogy az előírt fizetéseket teljesítette. A legfontosabb rendelkezése a rendeletnek az volt, hogy mindaddig, amíg a védett birtokká való feljegyzés a telekkönyvben fennáll, nem lehet a védett gazda ellen semmiféle végrehajtási lépést tenni, még akkor sem, ha elmulasztotta az előírt fizetések teljesítését. A hitelező ezen az alapon csak akkor folytathatott végrehajtási eljárást, ha a bíróság a védett birtoki feljegyzést törölte.

178 Dévaványa község képviselő-testülete Dékány Sándor községi főbíró elnöklete alatt 1934. január 4-én 9 órakor rendkívüli közgyűlést tartott. Az ülésen Hatzlhoffer Ferenc főjegyző előterjesztette javaslatát az 1929. évi vetőmagakcióval kapcsolatban még ekkor is fennálló tartozások rendezésére. Elmondta, hogy azok közül a gazdák közül, akik a vetőmagakció során zabot, tengerit és kölest vásároltak az államtól, még ma is nagyon 176 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP - I. évf. 1. szám. - 1933. november 26. 177 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP - I. évf. 5. szám. - 1933. december 24. 178 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP 1. évf. 6. szám. - 1933. december 31. 106