Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Cseh János: Cassiodorus: Variae V, 10-11 (Szerémségi gepidák a Rhone-nál)

gyan kicserélhessék, hogy ők a jobb testüekért és tulajdonságúakért bármennyire is kicsi, de egészséges állatokkal kárpótoltassanak, mivel bizonytalan azoknak a használhatósága, amelyek a túlságos igénybevételtől ellankadnak. Ebből következik, a szükségletek hozzájuk szállítása sem marad el és senki sem fogja megkárosítva érezni magát az ilyenféle cserétől. Theoderik király a Galliába rendelt gepidákhoz A mi elhatározásunk volt ugyanis megparancsolni, nektek, akik úton vagytok, gabonát adjanak: annak okáért azonban, hogy már romlott készleteket ne kapjatok vagy jókat is nehezen, aranyban három solidust rendeltünk megállapítani háztartásonként, hogy ti a szállásokat, a legelők rendelkezésre álló bősége szerint, a számotokra leginkább megfelelőket ki tudjátok választani és meg tudjátok fizetni. Ugyanis a földbirtokost ez az ügylet arra indítja, hogy odasiessen, tehát ha azt látja, ti valóban megvásároljátok az élelmiszereket. Induljatok hát útnak, jó szerencsét, vonuljatok békésen. Olyan legyen utatok, mint amilyennek azok útjának illik lenni, akik mindenki üdvéért fáradoznak. A két rendeletszöveget az a „levél"gyüjtemény tartalmazza, amely már 537-ben publikálásra került (Variarum Epistolarum libri XII., röviden Variae). Az összeállítás különféle írásokat, 468 levelet foglal magában tizenhét könyvben és az igen hosszú életű, előkelő római családból származó Flavius Magnus Aurelius Cassiodorus senator (487 k.-583) neve alatt ismert. Mint olyan, alapvető fontosságú az itáliai osztrogót királyság és ezen túlmenően más germán államalakulatok históriájára, a 6. század történéseire vonatkozóan. Cassiodorus, akinek sokat köszönhet az utókor az antikvitás irodalmi örökségének megőrzése, átmentése terén, 511 és 538 között magas tisztségeket töltött be Theoderik és utódainak udvarában, így elsősorban a kancellária körül. Az 523. évi gepida áttelepítésről szóló - a király nevében - maga fogalmazta, illetve az ő szellemiségét magán viselő két rendeletszöveg (az egyik egy gót főembernek, a másik az érintett gepidáknak), az esemény teljességgel hitelt érdemlő, ami mellesleg egyáltalán nem mondható el minden, ámbár többféle jellegű, fajtájú, kvalitású 5-6. századi írott kútfőről. Az 523-ban történtek, egy gepida csoport nyugatra kerülése, vetődése - ismereteim szerint - a második nagyobb ilyenféle mozzanat ezeknek a Kárpát-medencei keleti germánoknak a históriájában; az első még jó évszázaddal korábban esett meg. A régió, ahonnan ez az embertömeg, közösség fölkerekedett, a mai Szerémség, a késő antik Pannónia Secunda, azaz Pannónia Sirmiensis, központjában a hajdani nagy római, de még a szóban forgó időszakban is kulcsfontosságú várossal, a Száva/Savus-balparti Sirmiummal (ma Sremska Mitrovica). Abban az esztendőben, amelyben most járunk, a szerémségi gót megszállás már tizenkilencedik évét számlálta, pontosabban a Duna/Danuvius-Száva közti vidék terjedelmesebb részéé, mivel 510-től a legkeletebbi területdarab (Bassiana, a mai Petrovce) a Keletrómai Birodalom kezében volt. Gepida településekkel valójában az egész Szerémségben számolhatunk, a gót - amint jelen példa is mutatja - és a bizánci érdekterületen egyaránt. A Cassiodorus senátornál szereplők értelemszerűen csak Sirmium közelebbi-távolabbi környékén, a folyó nagy kanyarulatánál lakhattak; legalábbis ennyire, egy max. 50-70x30-40 km-es körzetre, de inkább csak a Fruska Gora-tói délre eső kisebbre szűkíthető ezeknek a gepidáknak a lakóhelye. (2. kép) -34-