Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Cseh János: Cassiodorus: Variae V, 10-11 (Szerémségi gepidák a Rhone-nál)

2. kép. A Szerémség (Pannónia Sirmiensis) térsége 523-ban. A Keleti Gót Királyság, a Kelet-római Birodalom és a Gepida Királyság ellenőrizte területek (sraffozott folt: a Galliába került gepidák lakóhelye). A történeti kutatás különbözőképpen interpretálta az áttelepítés tényét, ilyen-olyan okokat hozván föl. Amíg az egyik, régebbi nézet (Constantin Diculescu) például az anyaországhoz, a Tisza/Tisia vidékéhez való közelség veszélyességét emeli ki, tehát mintegy elővigyázatból vitték volna el a csoportot, olyasféle megbízhatatlanság, „kétes hűség" okából, amelyre egy másik, újabb vélemény (Bóna István) is épít, csakhogy a várható kelet-római támadásra utalva. Kérdés, vajon a délkelet-galliai fejlemények, a már megtörténtek vagy a történendők, várhatók szerepet játszottak-e és mennyiben a keleti gót királyi kormányzat döntésében, lépésében, az átköltöztetés elrendelésében. Ez lenne „az érem másik oldala", egy, a gótok nyugati határterületének érdekeit szem előtt tartó geopolitikai indíték. A két szövegrészben természetesen semmi sem utal valamiféle negatív dologra, aspektusra (megbízhatatlanságra pl.), ez érthető is; csak pozitívumok érezhetők ki. Éspedig konkrétan az, hogy gepidáinkra, nyilván ezek fegyvereire a galliai határok „őrzés"-ének kiegészítése végett van szükség. A szerémségi gepidák tehát mindenféle ingóságaikkal együtt, szekereikkel-kocsijaikkal (carpentum), az azok vonóerejét adó igásállatokkal, marhákkal-lovakkal, asszonyaikkal és a gyerekhaddal, egész háztartásaikkal (condama) indultak útnak nyugat felé, kijelölt, több mint 1500 km-re lévő helyükre. Útjuk a Dráva/Dravus-Száva közén, Savia provincián át, a mai Szlavónia, Horvátország és Szlovénia területén keresztül vezetett Eszak-Itália síkságára, a Pó-tól (Padus) északra. Forrásaink említik is Venetia-t, valamint Liguria-t, amely arra kell hogy utaljon, a vonuló csapat átjutott a nagy lombardiai folyamon és valamennyire a tengerpart közelébe került. Errefelé hagyhatták maguk mögött a Tengeri Alpokat (Alpes maritimae) s érhették el a mai Provence tájait (3. kép) - vagy a -35-