Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)
Takács Miklós: Az Árpád-kori köznépi lakóház kutatása, különös tekintettel az 1990-es évekre
örvend. Elsősorban К. CSILLÉRY Klára monográfiája sorolható e körbe. 75 A félreértések egy része - legalábbis véleményünk szerint - a különböző kiindulópontokra vezethető vissza. Míg ugyanis a telepkutatással foglalkozó régészek - a MÉRI-iskola hagyományainak megfelelően - a kibontott házmaradványokat tartották és tartják elsősorban szem előtt, a néprajzkutatók inkább a BÁTKY Zsigmond által lefektetett elvekből indulnak ki, és e „fejlődési sorokba" igyekeztek beleilleszteni az újonnan feltárt leleteket. Jól szemléleti a nézőpontok különbözőségét BALASSA M. Iván monográfiája, 76 valamint BARABÁS Jenő doktori értekezése, 77 pontosabban az e két munka körül kibontakozó vita. A két szerző, illetve a régész opponensek - BÓNA István, 78 FODOR István 79 és KOVALOVSZKI Júlia 80 - okfejtése nem elsősorban az álláspontok közeledését szolgálta, hanem sokkal inkább a nézőpontok különbözősége vált könnyebben átláthatóvá. A felsorolt opponensi vélemények közül különösen BÓNA Istvánét érdemes ismételten újraolvasni, annak kultúrtörténeti látásmódja miatt. Mindenképpen dicséretre méltó továbbá a nagykőrösi múzeum azon kezdeményezése, amellyel a nagyalföldi tájegység népi építészetét oly módon igyekezett két konferencia segítségével áttekinteni, hogy a középkori előzményeket telepásató régészek ismertették. 81 E gondolkodásmódot teljesítette ki a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum és személy szerint CSERI Miklós azáltal, hogy egy konferenciasorozatot indított útjára. 82 Ennek keretei között pedig oly módon került áttekintésre az egyes tájegységek népi építészete, hogy az illető vidék középkori telepfeltárásait legalább egy régész ismerteti. 83 A dolgozat írója számára azon kötetek tűnnek e vonatkozásban igazán érdekesnek, ahol két telepfeltáró régész is megnyilatkozik, hiszen ilyen esetekben a két dolgozat összehasonlítása is érdekes kérdéseket vethet fel. Mivel a Népi építészet... című konferenciasorozat első alkalommal 1989-ben került megrendezésre, 84 a további tanácskozások pedig már az 1990-es években zajlottak, el is jutottunk a leginkább szem előtti tartott korszakhoz, az 1990-es évekhez. Ha egyetlen szófordulattal akarnánk jellemezni az Árpád-kori lakáskultúra kutatását az 1990-es években, ezen időszakot a nagy kiterjedésű leletmentések korának kellene neveznünk. E megnevezés ugyanis - bár nem vitás, hogy kissé sommás - mégis visszatükrözi a valóságot. Ellene szól az, hogy az Árpád-kori lakáskultúra régészeti eszközökkel való kutatása a kezdetek óta rá volt utalva a nagy infrastrukturális építkezésekre. Elegendő arra emlékeztetni, hogy már az első olyan feltárás, amely a te75. K. CSILLÉRY Klára 1982. 76. BALASSA M. Iván 1985. 77. Ezen értekezés gondolatmenetének rövidített változata az alábbi műben tanulmányozható: BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 159-176. 78. BÓNA István 1988. 401-411. 79. BARABÁS Jenő-FODOR István et alii 1988. 249-251. 80. BARABÁS Jenő-FODOR István et alii 1988. 251-253. 81. KOVALOVSZKI Júlia 1986b. 105-116.; LASZLOVSZKY József 1986a. 131-151.; BALANYI Béla 1989.57-77 82. Ennek egyes kötetei: CSERI Miklós-BALASSA M. Iván-VIGA Gyula (szerk.) 1989.; CSERI Miklós-PERGER Gyula (szerk.) 1993.; CSERI Miklós (szerk.) 1995.; CSERI Miklós-S. LACKOVITS Emőke (szerk.) 1997. stb. 83. FODOR István 1989. 21-45.; WOLF Mária 1989. 47-61.; NEVIZÁNSZKY Gábor 1993. 57-70.; TAKÁCS Miklós 1993b. 7-53.; RAINER Pál 1997. 93-110. 84. CSERI MIKLÓS-BALASSA M. Iván-VIGA Gyula (szerk.) 1989. 13
