Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)

Paraszti gazdálkodás és tárgyi kultúra - Szilágyi Miklós: A fogás. Adatok a földterület és a szántási idő tagolásához

A fogás 201 vagy lépéssel [...] A fogásokat kihancsikolják". Az összeszántást bemutatva pedig azt említi Nagy Gyula, hogy a fogás közepét szokták kihancsikolni, mert „az előző évi középbarázda (a széjjelszántás maradéka) rendszerint már nem egyenes". Ebből következik: a Vásárhelyi pusztán - ahogy másutt is - fogásonként váltogatták az össze- és széjjelszántást, ami azonban - a szerző értesülése szerint - újabb szántási mód: „Régebben a fogásokat vagy mind össze-, vagy mind széjjelszántották. Az orosházi határ felől jött be a pusztára az a szokás, hogy az egyik fogást össze-, a másikat széjjelszántsák."" Az Orosháza-monográfia földmüvelés-fejezetében szintén azzal indokolja Nagy Gyula a nagyobb táblák szántásakor alkalmazott kb. 30 lépés (ez is nyilván 15 öl!) széles fogásokát, hogy ne legyen a forgón túl sok üresjárat. Az össze- és a széjjelszántás váltogatásának orosházi gyakorlatát pedig így mutatja be: „Az első fogást mindig összeszántották. A következő fogást nem mellette szántották, hanem egy fogást kihagytak, és az utána következőt ismét összeszántották. A kihagyott fogást pedig széjjelszántották [...] így lett a legkevesebb barázda."

12 A tábla fogásokra - kb. 2 kisholdnyi, két napi munkával felszántható darabokra osztásának indoklása Békésen is az volt, hogy a „föld végén ne kelljen sokat üresen járnia" az ekének.

13 U gyanez az indoklás Csépán, ahol viszont „általában egy hold egy fogás".

14 A Nyírségben „akkora nagyságú részt vesznek egy fogásba, amekkorát egy nap le tudnak szántani". Mivel - Erdész Sándor értesülése szerint - „rendes körülmények között" lóval egy katasztrális holdat, szarvasmarhával egy magyar holdat (1200 négyszögölet) lehet felszántani, az itteni fogás hasonló területű, mint Csépán. Még kevésbé alkalmasak a pontos jelentés valószínűsítéséhez azok a közlések, melyek megelégszenek „az a földterület, amelyet egyszerre munkába vesznek" általánosítással. Az Új Magyar Tájszótár pl, ilyen jelentést közöl-kéziratos gyűjtésekre hivatkozva - Makóról, Szentesről, Pocsajról, Fényeslitkéről, azzal támasztván némi kétséget, hogy a szócikk több (publikációból származó vagy azóta közölt) adata nem - vagy nemcsak - ilyen értelmezést enged meg. É. Kiss Sándor akkor még kéziratos, azóta publikált dolgozata pl. - fentebb már idéztük - kétféle fogást emleget;

16 Nyárády Mihály nem utal rá ramocsaházi szántás-ismertetésben, hogy a fogás egyszeri befogással kiszántható terület lenne, a fogásokat „ össze- vagy széjjel-szántották" megjegyzése viszont nagyobb területet és a orosházihoz, illetve a Kiss Lajos ismertette hódmezővásárhelyihez hasonló szemléletet sejtet; Fél Editnek Kocsra vonatkozó közléséből is csak annyi tudható meg, hogy (tarlóhántáskor?) „a szántó egyszerre egy fogás tallót fog ki, azt széjjel szántja csekélyen (forgat)", viszont „vetés alá összeszánt mélyen". 1

' Nagy 1963. 19-21. - A szántásról szóló fejezet korábbi változata: Nagy 1960. 12 Nagy 1965. 121. 13 Márton 1983. 381. l4

Bellon-Botkal982. 162. 15 Erdész 1974. 68. 16 É.Kiss 1995. 23, 83-84. 17 Nyárády 1930. 85. 18 Fél 1941. 55.