Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)
Paraszti gazdálkodás és tárgyi kultúra - Szilágyi Miklós: A fogás. Adatok a földterület és a szántási idő tagolásához
202 Szilágyi Miklós Balassa Iván - úgy tűnik - szintén kissé tanácstalan volt az ennyire homályos tartalmú közlések értelmezésekor. „Pillanatnyilag úgy látom - így összegezte a döntően kéziratos forrásokból származó adatainak tanulságát - hogy országrészenként meghatározható nagysága nem alakult ki [t.i. a fogásnak], sőt még helyileg is változott a külső körülmények által megszabott módon". Előtte idézi Pethe Ferenc 1805. évi, úri birtokosok számára fogalmazott tanácsát, mely szerint ,,a' drága időnek megbetsüllésére, a' szántónak, 's szántó baromnak könnyebbségekre, egyszersmind a' szántásbeli jobb és szebb munka kedvéért" a táblaföldet 20-30 lépésnyi széles fogásokra célszerű osztani. A parasztbirtokokon szokásos alkalmazásáról szólva pedig azt állapítja meg Balassa, hogy afogás nagyságát - kiskunhalasi és vajdácskái gyűjtés szerint - „más és másképpen határozták meg"; volt olyan hely, ahol egy nap megszántható területet jelentett (példája Gyulavár, Szabolcs m.), s volt, ahol 8-10 öl széles s a dűlő-hosszal azonos területet (a példa: Jásztelek), illetve - ismét máshelyütt - egy öt holdas parcella nyolcad részét. Idézhető lett volna ezen túl a fogás „egy befogással felszántott föld" jelentését a napi munkaidő tagolásával összekapcsoló értelmezés is. Hofer Tamás Hajdúböszörményből írta le, hogy „három fogás tett egy napot. A fogásokat étkezések, pihenők választották el. Az első fogás virradattól fröstökig, a második fröstöktől ebédig, a harmadik ebédtől estig tartott". A 32 láncos (=320 öl hosszú) dűlőben - a lovak erejétől és a föld minőségétől függően - 8-9-10-12 kerülís adott ki egy fogást. A fogások szabták meg az étkezések idejét: előtte igyekeztek bevégezni az utolsó kerülést. Aki pedig a 4-4 és fél órás időszakaszban valamilyen ok miatt nem jutott egy-egy fogás végére vagy hosszú fröstököt, hosszú délt hagyott magának, azon igyekezett, hogy behozza az elmaradt kerülést, mert a napi három fogásnyi munkának meg kellett lennie. 20 4. Bár feltűnően kevés a fogás jelentését értelmező szántás-ismertetésünk, néhány következtetés bízvást megfogalmazható: a) Ez alkalommal figyelmen kívül hagyhatjuk a felszántandó területnek a térszíni adottságokkal összefüggő, a dombos-hegyes vidékeken szokásos kisebb egységekre tagolását. 21 Abból célszerű kiindulni, hogy sík terepen bizonyosan más - nyilván szántástechnikai - okai voltak a terület művelési egységekre osztásának. Az adatok többsége szerint vagy az összeszántás - széjjelszántás szabályozott váltogatása, vagy a táblának többféle növény termesztése miatt kívánatos felosztása volt az indoka a fogások kialakításának. Akár összekapcsolódnak ezek az indokok, akár külön-külön említődnek, olyan, nem csupán szántástechnikai, hanem általánosabb műveléstechnikai egységként értelmezhető ez az egy-két-három holdnyi, egy napi (más adatok sze19 Balassa 1973. 500. 20 Hofer 1956. 494. 21 Pl. az ún. bakhátas szántási módot (Dömötör 1954. 149-164; Balassa 1973. 504-507) vagy a palóc vidékről közölt borozda-adatot, mely „az ekének 14 fordulóval összeszántott"fogatásai egységnyi darabját jelenti, s az volt a szerepe, hogy az így „tagolt szántókon a veteményt jobban óvhatták a lezúduló esőtől" (Hoffmann 1956. 551.-1. még: Paládi-Kovács 1982. 50).
